Csendes Percek május 4.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                         2009. május 4. hétfő                         

Ézs 49,13-16.

13 Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek!
Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a nyomorultakon.
14 De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az
én Uram!
15 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe
gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!
16 Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.

                       NEM CSAK EGY MÁSIK ARC
                       

Íme, tenyerembe véstelek be! (Ézs 49,16)

Gyakran, mikor egy nap végére érek, és megmosakszom vacsora előtt,
felfedezek valami tintával írt firkát a tenyeremen. Neveket,
telefonszámokat szoktam feljegyezni abban a reményben, hogy így nem
felejtkezek meg róluk.
Korábban ezek az adatok olyan fontosak voltak, hogy nem papírt kerestem
gyorsan, hanem inkább ráírtam tenyeremre. A kézre való írás az
információk biztonságban tartását is jelzik; mindig ott van, mikor
szükségem van rá. A nap vége felé lehet, hogy elfelejtem az
információt, de egyetlen pillantás a tenyeremre máris eszembe juttatja.
Ézsaiás emlékeztet, hogy Isten valami hasonlót tesz velünk. Isten
számára egyenként fontosak vagyunk. Az én nevem, a te neved rá van írva
Isten tenyerére, és ott is marad örökké. Néha lehet, hogy úgy érezzük,
csak egy másik arc, egy másik név vagyunk a tömegben. De lássuk meg,
hova van írva a nevünk, és örvendezzünk. Isten szorosan hordoz magával,
még most is.

Imádság: Köszönjük Istenünk, hogy szereteted által közel lehetünk
hozzád, és minden egyes pillanatban átélhetjük jelenléted. Ámen.

A nevem ott van Isten tenyerén.
Gary Griffin (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI ELFELEJTETTNEK ÉRZI MAGÁT!