Csendes Percek március 7.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2009. március 7. szombat                       

1Kor 12,4-20.

4 A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek
ugyanaz. 5 Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. 6
És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten,
aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. 7 A Lélek megnyilvánulása
pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. 8 Mert némelyik a
Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét,
ugyanazon Lélek által. 9 Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik
ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. 10 Van, aki az
isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek
megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken
való szólás magyarázását kapta. 11 De mindezt egy és ugyanaz a Lélek
munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.
12 Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi
tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. 13
Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk,
akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és
mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. 14 Mert a test sem egy tagból
áll, hanem sokból. 15 Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem
vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? 16 És ha ezt
mondaná a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon
azért nem a test része-e? 17 Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás?
Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? 18 Márpedig az Isten
rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta.
19 Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20 Így bár sok
a tag, mégis egy a test.

                          ELŐSZÖR A LÁBAT
                           

Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része,"
vajon azért nem a test része-e? (1Kor 12,15)

Bár nem vagyok különösebben hiú, mielőtt elindulok reggel, megnézem az
arcom a tükörben. Nem felejtettem el megfésülni a maradék hajamat?
Borotválkoztam? Néha elfelejtem. Hogy nézek ki? Ezért nem sokat
tehetek. Hogy áll a nyakkendőm? Rendesen megkötöttem?
A ráfordított időből ítélve azt gondolhatnám, hogy az arc a
legfontosabb testrészem. Az orvosom azonban nem így véli. Ha elmegyek
egy kivizsgálásra, az első dolog, amit mond, hogy vegyem le a cipőmet
és a zoknimat. Mivel cukorbeteg vagyok, ellenőrzi a lábujjaimat, hogy
jó-e a vérkeringésem. Egy éles eszközzel elkezd szurkálni, hogy érzem-e
még. Au! Még igen!
Miképpen a test minden része más okból fontos, úgy a gyülekezet minden
tagja is fontos és értékes. Mindannyian betöltjük személyes
küldetésünket. Akár a padokat tisztítjuk, akár az oltárt portalanítjuk,
süteményt sütünk, meglátogatunk egy rabot, imádkozunk a betegekért, a
vasárnapi iskolában tanítunk, vagy mosollyal köszöntünk egy másik
hívőt, mindannyian nélkülözhetetlenek vagyunk abban a küldetésben, hogy
Krisztus jó hírét terjesszük szenvedő világunkban.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy felismerjük a különféle lehetőségeket
és örüljünk nekik, amelyekkel hozzájárulhatunk a világban végzett
munkádhoz. Ámen.

Isten örömét leli különbözőségeinkben.
Frank Ramirez (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK A MAGUKAT JELENTÉKTELENNEK ÉRZŐKÉRT!