Csendes Percek március 2.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2009. március 2. hétfő                        

Róm 1,8-17.

8 Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által
mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van. 9 Mert
tanúm az Isten, akinek teljes lelkemmel szolgálok az ő Fia
evangéliumával, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok, 10 és
szüntelenül kérem imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el
tudjak menni hozzátok. 11 Mert szeretnélek látni benneteket, hogy
megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek, 12 vagyis,
hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és
az enyém által. 13 Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor
feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig
megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami
gyümölcse, ahogy a többi nép között is volt. 14 Görögöknek és
barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok. 15
Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is,
akik Rómában vagytok.
16 Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden
hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, 17 mert Isten a
maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van
írva: "Az igaz ember pedig hitből fog élni."

                          A TANÚSÁG EREJE
                           

Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat
is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy
nyáj, egy pásztor. (Jn 10,16)

A számítógépemnél ültem a munkahelyemen, amikor megérkezett kolléganőm.
Leült mellém, ahogy szokott, de a következő pár óra némaságban telt el.
Kíváncsi voltam, mi baja. Hogy vagy? - kérdésemre áradni kezdett belőle
a szó. Elmesélte, hogy megbántotta valaki, és mennyire lehangolt.
Arckifejezését látva tudtam, milyen nyomorultul érzi magát. Kolléganőm
élete kívülről üresnek tűnt, és láttam, nap mint nap hogyan próbálta
valami világi örömmel megtölteni ezt az ürességet. A körülmények nem
tették lehetővé, hogy odamenjek és megöleljem. Csak annyit tehettem,
hogy meghallgattam, és arra gondoltam: Mennyivel másabb lenne az élete,
ha befogadná Jézust.
Az irodában sután éreztem magam, de este, mikor hazaérkeztem, tudtam,
Isten mit vár tőlem. Azt akarta, hogy imádkozzam munkatársamért, és
barátja legyek, mikor szüksége van rám. Mutassam meg neki a Krisztus
szeretetét. Szeretném, ha életem az Isten jelenlétét tükrözné minden
körülöttem élő embernek, hogy az elveszetteket Krisztushoz vezethessem,
aki azért jött, hogy megmentsen minket.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy vannak emberek az életünkben,
akikkel megoszthatjuk a te szeretetedet. Ámen.

Arra hívattunk, hogy életünk Isten szeretetét tükrözze.
Jennifer Rebecca Anandanayagam (Nyugati-tartomány, Sri Lanka)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT A BARÁTAINKÉRT, AKIK MÉG NEM FOGADTÁK BE JÉZUST!