Csendes Percek június 21.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2009. június 21. vasárnap                       

Zsolt 91,1-16.

1 Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
2 az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
3 Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
4 Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és
páncél a hűsége.
5 Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,
6 sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.
7 Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor
sem ér el.
8 A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
9 Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,
10 nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
11 Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,
12 kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
13 Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és
a tengeri szörnyet.
14 Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri
nevemet.
15 Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban,
kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.
16 Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.

                            EGY APA KEZE
                            

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet
és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. (Jer 29,11)

Szerettem édesapám kezét. Nagy, széles, erős kezei voltak, a kemény
munkától érdesek. 1994. február végén a kórház sürgősségi rendelőjéből
felhívott egy nővér, közölve, hogy édesapám beteg. Négy nappal később
ott ültem betegágya szélén. Hasfali értágulata volt, és túlélte a
hosszadalmas műtétet. Noha a sebészek eredményesek voltak az értágulat
megszüntetésében, jó néhány szerve felmondta a szolgálatot, és
agyvérzést kapott. Gépek tartották életben. Fivéremmel együtt úgy
döntöttünk, levesszük őt az életben tartó berendezésekről.
A döntésünk után végig mellette maradtam. Fogtam a kezét. Az utolsó
napon felém fordult, szemét egy pillanatra kinyitotta, és bal orcámat
kétszer megpaskolta. Aztán visszatette kezét az ágyra. Nem sokkal
ezután édesapám szeretett Urunkhoz tért.
Édesapám mélyen elkötelezett hívő keresztyén volt. Azzal a
kézmozdulattal biztosított arról, hogy minden rendben van. Két gyengéd
veregetés az ő erős, szerető kezétől még nagyobb bizonyosságot
jelentett nekem arról, hogy minden rendben lesz, mert Isten, a mi
Mennyei Atyánk, mindig velünk van.

Imádság: Drága Istenünk, add jelét jelenlétednek. Hadd legyen kezed
érintése valóságos számunkra. Ámen.

Bármi történik, azoknak, akik bíznak Istenben, örökre rendben lesz az
életük.
Lynn Konicki (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK A KÓRHÁZBAN VÁRAKOZÓ CSALÁDOKÉRT!