Csendes Percek július 31.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2009. július 31. péntek                        

2Kor 12,1-10.

1 Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr
megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. 2 Ismerek egy embert a
Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e, vagy testen
kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a harmadik
égig. 3 Én tudom, hogy az az ember - hogy testben-e vagy testen
kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, 4 elragadtatott a
paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem
szabad embernek elmondania. 5 Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig
önmagammal; ha csak az erőtlenségeimmel nem. 6 Pedig ha dicsekedni
akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem
magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit
tőlem hall; 7 még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem.
Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán
angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. 8 Emiatt háromszor
kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. 9 De ő ezt mondta nekem:
"Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér
célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a
Krisztus ereje lakozzék bennem. 10 Ezért a Krisztusért örömöm telik
erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és
szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.

                      A HAGYOMÁNY FOLYTATÓDIK
                       

Az én erőm erőtlenség által ér célhoz. (2Kor 12,9)

Apósom, Paul 97 éves. Amikor 79 éves volt, ígéretet tett Istennek: "Ha
megérem a nyolcvanat, szólót fogok énekelni a gyülekezetben!" A
nyolcvanadik születésnapján Paul életében először szólót énekelt, a
"Nagy Istenem, ha nézem a világot" kezdetű éneket. A gyülekezet olyan
pozitívan fogadta ezt, hogy minden évben el kellett énekelnie a
"születésnapi szólóját".
Az idén szélütést szenvedett, s ez mozgására és beszédére is hatással
volt. Kórházi kezelése idején mesélt a nővéreknek a szólóénekléséről.
Megkérték, hogy énekeljen nekik, mind a három versszakot elénekelte.
A kórházból hazatérte után kérdéses volt, vajon el tudja-e énekelni a
szólóját a gyülekezetben. Nehéz a kíséretre figyelnie, és az álláshoz
is járókeretre van szüksége. Úgy gondoltuk, Paul hosszú éves hagyománya
immár befejeződött. A 97. születésnapja utáni vasárnapon Paul mégis
kiállt a járókeretével, és - mint a nővéreknek - kíséret nélkül, fejből
énekelte: "Fogjad kezem, oly gyenge vagyok, érzem, hogy nálad nélkül
járni sem tudok."
Jóllehet Paul teste törékeny, Isten erejével tovább énekel az Úr
közelségéről.

Imádság: Drága Urunk, amikor megfáradunk, emlékeztess, hogy te mindig
elkészíted az utat, amelyen járjunk. Ámen.

Ha mi gyengék vagyunk is, Isten erős.
Tom Page (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ IDŐSEKÉRT!