Csendes Percek július 20.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2009. július 20. hétfő                        

Zsolt 8.

1 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Dávid
zsoltára.
2 Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen
is megmutattad fenségedet!
3 Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat
ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.
4 Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat,
amelyeket ráhelyeztél,
5 micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy
gondod van rá?
6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal
koronáztad meg.
7 Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél:
8 a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is,
9 az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.
10 Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!

                        A VILÁGMINDENSÉG URA
                        

Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket
ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az
emberfia, hogy gondod van rá? (Zsolt 8,4-5)

"Szerinted valaha eljut az ember a holdra?" Fiatal koromban erre a
kérdésre legtöbben azt válaszolták: "Nem hiszem!" Mégis negyven évvel
ezelőtt emberek millióival együtt nézhettem, amint Neil Armstrong a
holdra lép. Nemrég az eget fürkésztem, és láttam egy fénycsóvát
végighaladni a sötét égbolton, egy űrállomás fényeit, ahol űrhajósok
keringnek sok mérfölddel a föld felett. Az űr többé már nem
elérhetetlen számunkra.
Az űrkutatás megerősítette, mennyire hatalmas a naprendszerünk, és azon
túl az univerzum. Talán soha nem fogok az űrbe utazni, és nyilván nem
érhetek el a végéig, mégis minden nap személyesen találkozhatom a
mindenható Istennel, aki szavával hívta létre a világmindenséget. A
zsoltáríró, aki csak elképzelni tudta, mi lehet a látható égbolton túl,
biztosan tudta mi van annak az Istennek a szívében, aki mindezeket
megalkotta: szeretet az ember iránt. És a zsoltárírót ez ámulattal
töltötte el, ahogyan minket is kellene.
Még ha a legtávolabbi csillagon túlra is képes lennék eljutni, akkor
sem tudnék olyan messzire menni, ahová már ne érne el Isten szeretete
és gondoskodása. Számomra ez az igazság sokkal lenyűgözőbb, mint a
világegyetem nagysága.

Imádság: Istenünk, köszönjük a csodálatos világot, amiben élhetünk.
Ámen.

Istennek gondja van mindenre, amit teremtett.
Richard L. Mabry (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ŰRKUTATÓKÉRT!