Csendes Percek január 31.

2009. Jan. 31., Szo, 03:41:01 CET

                       2009. január 31. szombat                       

1Móz 1,24-31.

24 Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre a föld különféle fajta
élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi
állatokat. És úgy történt. 25 Megalkotta Isten a különféle fajta földi
állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle
csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó.
26 Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk
hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az
egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. 27 Megteremtette
Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá
és nővé teremtette őket. 28 Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik
Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a
földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó
minden élőlényen! 29 Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld
színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó
gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. 30 Minden földi állatnak,
az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben
élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. 31 És
látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és
lett reggel: hatodik nap.

                      REKVIEM EGY ARANYHALÉRT

Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk
hasonlóvá: uralkodjék... mindenen, ami a földön csúszik-mászik. (1Móz
1,26)

Kisfiunk nagyon szépen gondját viselte az aranyhalának. Egyik este
azonban a feleségemmel észrevettük, hogy az aranyhal halott. Amikor
közöltük vele, leült és sírni kezdett. Nagyon sajnáltam, de az eset
alkalmat adott arra, hogy a halál folyamatáról beszélgessek vele.
A nap vége felé a fiunk azt kérte, temessük el az aranyhalat. Aztán,
hogy belehelyeztük a kis sírba, a fiam megkért, hogy imádkozzak.
Megköszöntem Istennek a lehetőséget, hogy kisfiunk kifejezhette
szeretetét és gondoskodását Isten teremtménye iránt. Miután egy kis
fakeresztet helyeztem a sírra, izgatottan felkiáltott: Nahát, Papa! Így
legalább Jézus tudni fogja, hová temettük az aranyhalat, és a mennybe
tudja majd vinni.
Lelkész lévén tudom, mennyire fontos, hogy gyermekem megértse, hogy
minden földi teremtmény Istené és a teremtett világnak mi vagyunk a
gondviselői.

Imádság: Teremtő Istenünk, segíts nekünk, hogy odaadóan tudjuk gondját
viselni ebben a világban mindannak, amit ránk bíztál. Ámen.

Szerető gondoskodásunkkal is Istennek adunk tiszteletet.
Julio R. Vargas-Vidal (Puerto Rico)

IMÁDKOZZUNK, HOGY A TEREMTETT VILÁGNAK JÓ SÁFÁRAI LEGYÜNK!