Csendes Percek január 23.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2009. január 23. péntek                        

Ef 4,25-5,2.

25 Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki
a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. 26 "Ha
haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal,
27 helyet se adjatok az ördögnek. 28 Aki lopni szokott, többé ne
lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a
javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. 29 Semmiféle bomlasztó
beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a
szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. 30 És ne
szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve
a megváltás napjára. 31 Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és
istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. 32
Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg
egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.
1 Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, 2 és éljetek
szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta
értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként."

                         A KESERŰSÉG SÚLYA
                          

Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a
keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne
fertőzzön. (Zsid 12,15)

Húsz éve az udvarunkon lévő fenyő még csak egy kis csemete volt.
Karókra volt szükség ahhoz, hogy megóvjuk a letaposástól. Most a
házunkat árnyékolja. Azonban nemrég egy téli vihar során az alsó ágak a
földet súrolták a jég és hó súlya alatt.
A súlytól meggörnyedt fa láttán magamra ismertem. Évekig engedtem, hogy
egy gyermekkoromban elszenvedett erőszak és édesanyám halálának terhe
elszívja energiámat, és megakadályozza lelki fejlődésemet. Engedtem,
hogy a harag és megbántottság keserűséggé növekedjen. Ahelyett, hogy
arcomat imádságban Istenhez emeltem volna - aki a nehézségeket a
javunkra fordítja - megkérdőjeleztem a mennyei Atya jóságát.
Amikor végül a nap megolvasztotta a jeget és havat, a fenyőnk
ugyanolyan magasan és dicsőségesen állt, mint a vihar előtt. A fával
ellentétben, mi megválaszthatjuk, hogy hogyan válaszolunk a fájdalmas
helyzetekre. Élhetünk a keserűség súlya alatt, vagy engedhetünk Isten
szeretetének, hogy megolvassza szívünkön a jeget. A keserűség
megfoszthat bennünket Isten jelenlétének tudatától. Ha azonban
nyitottak maradunk Isten felé, és bízunk az ő soha véget nem érő
szeretetében, óriási erőt és örömöt nyerhetünk.

Imádság: Mennyei Atyánk, szabadíts meg minket minden keserűségtől, ami
a szívünkben maradt. Ámen.

Isten szabadulást ígér a keserűség megpróbáltatásaitól.
Teresa Dickhoner (Ohio, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKIT KESERŰSÉG TERHEL!