Csendes Percek január 7.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2009. január 7. szerda                        

Fil 2,1-11.

1 Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó
figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és
könyörület, 2 akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt
akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra
törekedjetek. 3 Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból,
hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; 4 és senki se a
maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. 5 Az az indulat legyen
bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:
6 mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy
egyenlő Istennel,
7 hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez
hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult;
8 megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a
kereszthalálig.
9 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet
adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,
10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és
földalattiaké;
11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten
dicsőségére.

                           ÖRÖK TANULSÁG
                            

Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.
(Lk 19,10)

A gyülekezeti evangélizációs programon a 80 éves Simmons úrral
kerültünk egy párba. Én épp akkor kerültem ki a főiskoláról, és
bizonytalan voltam, hogy mi ketten együtt tudunk-e majd dolgozni. Attól
tartottam, hogy türelmetlen lesz a hitetlen emberek kérdéseivel és
érveléseivel szemben. Bekopogtunk az első ajtón, s egy asszony
elutasítóan válaszolt. Egy rövid, eredménytelen beszélgetés után
elindultunk az autónk felé.
Ekkor Simmons úr behunyta a szemét és így imádkozott: "Túl sokat
beszéltem, hallgatnom kellett volna. Uram, küldj más valakit, aki
elérheti ezt az asszonyt. Segíts, hogy bölcsebb legyek, s tudjam, mikor
beszéljek, és mikor hallgassak."
Miközben én a vállamat veregettem, hogy milyen jó dolog ajtóról ajtóra
járni, idős társam bánkódott az elszalasztott lehetőség miatt, és
bölcsességet kért a szolgálatához. A 22 éves mindentudó ifjú megtanulta
a 80 éves öregtől, mit jelent krisztusi módon élni, aki megüresítette
magát másokért. (Fil 2,7)
Simmons úr mindennap úgy kelt fel, hogy tudta, mi a teendője. Mivel
szoros közösségben élt Megváltójával, átérezte a Jézus nélküli élet
tragédiáját. Engem ráébresztett arra, hogy minden evangélizációs
igyekvésem hiábavaló mindaddig, amíg nem tudok együtt érző lenni.

Imádság: Drága Istenünk, segíts szeretni és elérni a téged még nem
ismerő embereket. Ámen.

Isten segít felismerni, mikor szóljunk, és mikor hallgassunk.
Joyce Wallace (Washington, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ EVANGÉLIZÁCIÓK MUNKATÁRSAIÉRT!