Csendes Percek február 20.

csendespercek at lists.ghost.hu csendespercek at lists.ghost.hu
2009. Feb. 20., P, 03:41:01 CET


                       2009. február 20. péntek                       

Jn 4,1-15.

1 Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő
több tanítványt szerez és keresztel, mint János - 2 bár maga Jézus nem
keresztelt, hanem a tanítványai - , 3 elhagyta Júdeát, és elment ismét
Galileába. 4 Samárián kellett pedig átmennie, 5 és így jutott el
Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt
ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 6 Ott volt
Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő
délfelé járt. 7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így
szólt hozzá: "Adj innom!" 8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba,
hogy ennivalót vegyenek. 9 A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te
zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a
zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. 10 Jézus így válaszolt: "Ha
ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj
innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet." 11 Az
asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély:
honnan vennéd az élő vizet? 12 Talán nagyobb vagy te atyánknál,
Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt
fiai és jószágai is?" 13 Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből
iszik, ismét megszomjazik, 14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én
adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz
forrásává lesz benne." 15 Az asszony erre ezt mondta: "Uram, add nekem
azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni."

                            TÚLCSORDULÁS
                            

Aki mást felüdít, maga is felüdül. (Péld 11,25)

Kedvenc gyermekkori emlékem, amikor nagymamához mentünk falura az
unokatestvéreimmel játszani. A kéziszivattyú a ház előtti kertben
teljesen lenyűgözött mindnyájunkat. A szivattyúra mi gyerekek játékként
tekintettünk, és azon versengtünk, hogy teletölthessük a vödröket. A
felnőttek boldogok voltak, hogy ezt a feladatot helyettük elvégezzük.
Nem engedték, hogy a vízben játsszunk, de mi csordultig töltöttük a
vödröket, hogy a víz olykor "véletlenül" ránk fröccsenjen. Ez különösen
csodás volt a forró, fülledt napokon.
Nemrégiben a Péld 11,25-ön elmélkedtem, felidézve gyermekkori
emlékeimet. Kezdtem megérteni, hogy megkaphatják mások is Isten
szeretetének és kegyelmének ajándékát az "örök életre buzgó vízen"
keresztül, amely a velünk való kapcsolat közben árad feléjük. Ahogy mi
gyermekek csordulásig töltöttük a vödröket, úgy engedjük Krisztusnak,
hogy élő vizével betöltsön bennünket, és felfrissíthessünk másokat. Ha
megosztjuk reményünket, cserébe bátorítást kapunk, és Isten áldásai
áradnak ránk. Imaéletünk is mélyül, ha közbenjárunk másokért.
Figyelmesen körülnézve, észrevesszük azokat, akiknek szükségük van a
Krisztus által kínált élő vízre.

Imádság: Krisztusunk, tölts be minket élő vízzel, hogy megáldhassunk
másokat a te nevedben. Ámen.

Kit frissíthetek fel ma az élő vízzel?
Rachel Rhodes (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK A FELFRISSÜLÉSRE VÁGYAKOZÓKÉRT!


További információk a(z) Csendespercek levelezőlistáról