Csendes Percek február 1.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2009. február 1. vasárnap                       

Gal 3,1-14.

1 Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy
írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg! 2
Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján
kaptátok-e a Lelket, vagy az ige meghallásából származó hit alapján? 3
Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben
akarjátok befejezni? 4 Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így
volna, valóban hiába. 5 Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas
erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei, vagy a
hit igéjének hallása által teszi-e ezt?
6 Így van megírva: "Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak
fogadta el." 7 Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám
fiai. 8 Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit
által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak:
"Általad nyer áldást a föld minden népe." 9 Eszerint a hitből élők
nyernek áldást a hívő Ábrahámmal. 10 Mert a törvény cselekedeteiben
bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: "Átkozott mindenki, aki
nem marad meg abban, amiről megvan írva a törvény könyvében, hogy azt
kell cselekedni." 11 Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg
az Isten előtt, világos, mert "az igaz ember hitből fog élni". 12 A
törvény pedig nem hitből van, hanem "aki cselekszi, az fog élni
általa". 13 Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy
átokká lett értünk - mert meg van írva: "Átkozott, aki fán függ" - 14
azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és
hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.

                       NEM CSELEKEDETEK ÁLTAL
                       

Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben
akarjátok befejezni? (Gal 3,3)

Amikor először keresztyén lettem, örömmel töltött el a tudat, hogy
közvetlen kapcsolatban lehetek Istennel. Isten feltétlen szeretete
megnyugtató volt, azonban nehezen tudtam elhinni. Azt képzeltem, hogy
mások elfogadhatóbbak Isten számára. Ez megfertőzte hitemet, ezért
igyekeztem bizonyítani, én is érdemes vagyok arra, hogy Isten gyermeke
legyek. Sok éven át túlvállaltam magam a gyülekezetben. Amire csak
tudtam, önként jelentkeztem - mígnem kifáradtam és lehangolt lettem.
Aztán elolvastam a felszabadító igazságot Pál apostol levelében:
"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek
van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se
dicsekedjék." (Ef 2,8-9) Azelőtt sokszor olvastam már ezeket a
szavakat, de akkor, abban a pillanatban újat jelentettek, és
megváltoztattak.
Ma is sokat segítek a gyülekezetben, de most a hűséges Isten iránti
szeretetből teszem, és nem félelemből, nehogy elveszítsem Isten
jóindulatát. Isten ajándékának elfogadása nem magától értetődő
számomra. De miközben folyamatosan Istentől kérem a hitet,
megtapasztalom, milyen nagyszerű tudni, hogy Isten úgy szeret, ahogy
vagyok.

Imádság: Drága Urunk, köszönjük, hogy kegyelemből és nem érdemeinkért
szeretsz. Ámen.

Isten gyermeke vagyok; egyszerűen, mert hiszek.
Sherri Stumpf (Ohio, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK "MÉLTÓK" PRÓBÁLNAK LENNI!