Csendes Percek december 18.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2009. december 18. péntek                       

Lk 2,41-51.

41 Jézus Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 42
Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi
szokás szerint. 43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé
indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt
nem vették észre. 44 Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van,
elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok
és az ismerősök között. 45 De mivel nem találták, visszatértek
Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. 46 Három nap múlva találták meg a
templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte
őket, 47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és
feleletein. 48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így
szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy
bánattal kerestünk téged." 49 Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek
engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" 50 Ők
azonban a nekik adott választ nem értették. 51 Jézus ezután elindult
velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a
szavakat megőrizte szívében.

                            APA TEMPLOMA
                            

Jézus így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én
Atyám házában kell lennem? (Lk 2,49)

Az egész családdal a város főutcáján bóklásztunk, kirakatokat
nézegettünk, hallgattuk különböző kórusok és fúvószenekarok karácsonyi
énekeit. Egyszer csak találkoztunk egy gyülekezetünkbe járó hölggyel,
és megálltunk beszélgetni.
Észre sem vettük, hogy hároméves fiunk, Harald elkóborolt valami
érdekességet megnézni, és eltévedt. Elkezdtük nevét kiáltozni, és
keresni. Rövid idő múlva odajött hozzánk egy asszony, kézen fogva
vezetve Haraldot. "Ott találtam pityeregve az utcán, gondoltam elviszem
a rendőrségre. De ahogy közeledtünk a rendőrőrsre, egyszer csak
rámutatott egy épületre, és így szólt: Nézd, ott van Apa temploma!
Akkor jöttem rá, hogy kinek a gyermeke. Korábban láttam, hogy erre
sétálnak, így tudtam, hova kell vinnem."
Könnyű elkóborolni, hisz olyan sok minden elvonja a figyelmünket az
Úrról. De amikor úgy érezzük, messze eltávolodtunk arról a helyről,
ahol az Úr akar látni, van egy biztos pont, ami eligazít: Istenhez
tartozunk. Ha keressük a Krisztuskövetőkkel való közösséget, meg fogjuk
találni a hazavezető utat.

Imádság: Drága Urunk, tarts minket közel magadhoz, hogy ne tévesszünk
irányt az élet útján. Ámen.

Még ha elkóborolnánk is, Isten szeretett gyermekei vagyunk.
Oystein Brinch (Oslo, Norvégia)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK ÚJ IRÁNYMUTATÁSRA SZORUL AZ ÉLETÜK!