Csendes Percek augusztus 18.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2009. augusztus 18. kedd                       

Jób 19,23-27.

23 Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe,
24 vas íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por
fölött,
26 s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.
27 Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár
veséim is megemésztetnek.

                       EGY CSODÁLATOS AJÁNDÉK
                       

Mózes ezt mondta a népnek: Megemlékezzél erről a napról, amelyen
kijöttél Egyiptomból, a szolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki
onnan benneteket az Úr. (2Móz 13,3)

Néhány évvel ezelőtt elkezdtem naplót vezetni. Sok éven át próbálkoztam
már vele. Amikor végre rászántam magam, rájöttem, hogy ez nem egy
elvégzendő feladat, hanem egy csodálatos lehetőség arra, hogy papírra
vessem érzéseimet.
Jób tudta, mit jelent írni. Kifejezte fájdalmát és elkeseredettségét,
hogy gondolatai nem lettek leírva. "Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak
följegyeznék egy könyvbe." (Jób 19,23-24)
A naplóírás megváltoztatta az életemet. Időt szánok arra, hogy ne csak
a fontos, hanem a mindennapok ügyes-bajos dolgairól is beszámoljak. A
legmélyebb érzéseimet, gondjaimat is képes vagyok kifejezni, és Isten
kegyelméről és irgalmáról szóló igékhez kapcsolni, amelyek teljesen
felszabadítanak.
Visszaolvasva naplómat, nagy örömmel emlékszem vissza életem boldog
pillanataira. Amikor szomorú és fájdalmas dolgokról olvasok, a naplóm
emlékeztet Megváltónk felém áradó szeretetére.
Az írás csodálatos ajándék, amellyel megajándékozhatjuk önmagunkat.

Imádság: Irgalmas Istenünk, köszönjük a kegyelmet, ami átsegít minket
életünk örömein és nehézségein. Ámen.

Szánjunk rá időt, hogy végiggondoljuk Isten cselekedeteit életünkben.
Marcia Conston (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NAPLÓVEZETÉSBE KEZDENEK!