Csendes Percek április 26.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2009. április 26. vasárnap                      

Zsolt 40,1-5.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
3 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára
állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
4 Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt,
félik az URat, és bíznak benne.
5 Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a
kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.

                          A BIZTONSÁGOS ÚT
                          

"Sziklára állította lábamat, biztonságossá tette lépteimet." (Zsolt
40,3)

Hideg, szeles vasárnap reggel volt Alaszkában. Az utak olyan csúszósak
voltak, hogy még négykerék-meghajtású járművemet is nehéz volt
irányítani, hacsak nem maradtam az útszegélyen, amit az útmunkások
kaviccsal szórtak le.
Útban a templom felé elmentük két gyerek mellett, akik a jeges úttesten
csúszkáltak, bukdácsoltak, és a szél hatására majdnem lehetetlen volt
talpon maradniuk. Feleségem kikiabált nekik: "Menjetek a kavicsos
útszélen, ott sokkal könnyebb!"
Gyorsan odacsúsztak a legközelebbi szegélyhez. Hálásan "köszönöm"-öt
kiabáltak az újra megtalált biztonságérzetért.
Isten mindig felkínál nekünk egy követendő utat. Sajnos, néha letérünk
erről, figyelmünk elkalandozik. Ennek eredményeként lecsúszunk Isten
útjáról, és az élet viharainak pofonjaiba ütközünk. Lelki egyensúlyunk
visszanyerése nem egyszerű.
De áldásban van részünk, hiszen mindig Urunk figyelő tekintete kísér.
Ha elcsúszunk, Isten nemcsak, hogy a helyes út felé hív, de eljön
értünk, kézen fog, és biztonságba vezet.

Imádság: Istenünk, mutasd meg utad, és óvj meg az eltévedéstől! Ámen.

Bármilyen messzire eltévedtünk, a segítség csak egy imánkba kerül.
Jack Aiken (Alaszka, USA)

IMÁDKOZZUNK AZÉRT, HOGY ISTEN ÖSVÉNYÉN MARADJUNK!