Csendes Percek április 14.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2009. április 14. kedd                        

Zsolt 62,6-9.

6 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
8 Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az
Isten.
9 Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket,
Isten a mi oltalmunk! (Szela.)

                        FELVONT VITORLÁKKAL
                         

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. (Zsolt 62,2)

Fülledt, meleg nyári nap volt, amikor elindultam a vitorlás hajómmal a
kikötőből a nyílt vízre. A motor beindult. Úgy terveztem, hogy olyan
helyre megyek, ahol a kedvező a szélben felvonhatom vitorlámat.
Hamarosan rádöbbentem azonban, hogy túl gyenge a szél, ezért
leállítottam a motort, és leengedtem a vitorlákat. A víz felszínét
fürkészve vártam a jelre, mikor támad fel ismét a szél. Amikor már egy
ideje ott ültem mozdulatlanul a tikkasztó hőségben, egyre jobban
unatkoztam, és egyre feszültebb lettem. Mégis úgy döntöttem, hogy
kitartóan várok, mert korábban az időjárás előrejelzés azt mondta, hogy
a nap folyamán fel fog támadni a szél. Nem telt el sok idő, és máris
felvont vitorlákkal siklottam a tó vizén.
Ez a tapasztalat elgondolkodtatott, hogy mennyire hasonlóan viselkedünk
a hétköznapi életünkben is. Sokszor, amikor felidegesít valami, vagy
csak unatkozunk, világi örömök felé fordulunk, vagy másoktól várjuk,
hogy boldoggá tegyenek. Sokszor elfelejtjük, ha Istenben bízunk, az
átmeneti szélcsend után eljöhet a várva várt szél, ami előremozdítja
életünket.

Imádság: Drága Istenem, segíts nekünk türelmesnek lenni az unalmas
időkben és emlékezni arra, hogy általad csodák várnak ránk. Ámen.

Isten megtölti a világot csodáival, ahogy a szél a vitorlát.
Steve Thibodeaux (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FESZÜLTEK, ÉS UNALMASNAK TALÁLJÁK ÉLETÜKET!