Csendes Percek április 12.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2009. április 12. vasárnap                      

Jn 20,1-18.

1 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai
Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.
2 Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit
Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: "Elvitték az Urat a sírból, és
nem tudjuk, hova tették!" 3 Elindult tehát Péter és a másik tanítvány,
és elmentek a sírhoz. 4 Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány
előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. 5
Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be.
6 Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a
leplek ott fekszenek, 7 és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a
lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. 8
Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott,
és hitt. 9 Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a
halottak közül. 10 A tanítványok ezután hazamentek.
11 Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt
a sírboltba, 12 és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb
Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. 13 Azok így
szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" Ő ezt felelte nekik: "Mert
elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették." 14 Amikor ezt
mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel,
hogy Jézus az. 15 Jézus így szólt hozzá: "Asszony, miért sírsz? Kit
keresel?" Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá:
"Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én
elhozom." 16 Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így
szólt hozzá héberül: "Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester. 17 Jézus ezt
mondta neki: "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához,
hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én
Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."
18 Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az
Urat!", és hogy ezeket mondta neki.

                              HALLOD?
                               

Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így szólt hozzá
héberül: "Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester. (Jn 20,16)

János a feltámadás történetét Mária Magdalénán keresztül meséli el, aki
szerette Jézust. Mária látta Jézust a kereszten és hallotta, amikor azt
mondta, "Elvégeztetett!" Tudta, hogy Jézus meghalt. A harmadik napon
éppen ezért egy holttesthez sietett, és eszébe sem jutott, hogy egy
csodának lesz szemtanúja.
János beszámolójából kiderül, hogy Mária nem hitt Jézus feltámadásában
egészen addig, amíg Krisztus nevén nem szólította. De amikor meghallja
a saját nevét, Krisztus felé fordul.
A legtöbb ember ugyanígy van ezzel: azért hiszünk, mert Krisztus
nevünkön szólított. Talán egy istentiszteleten történt, vagy
bibliaolvasás közben; egy jó könyv olvasása alkalmából, vagy egy erdei
kirándulás során. Talán egy mély fájdalom vagy kétség között. Az is
előfordul, hogy egy ragyogó, napsütéses napon döbbenünk rá, hogy
Krisztus valóban él és velünk van.
Mária hallotta, ahogy Jézus nevén szólította és hitt. Csak ez a
személyes megtapasztalás vezethet hithez, senkit nem tudnak külső
bizonyítékok meggyőzni. Aki ezt átélte, az ragaszkodik az igazsághoz,
hogy Krisztus megszólította, és bizonyságot tesz másoknak arról, hogy
Jézus Krisztus ma is él.

Imádság: Úr Jézus, feltámadott Krisztus, köszönjük, hogy nevünkön
szólítottál és hallhattunk téged. Ámen.

Krisztusban hitre jutni nem bizonyítékokon múlik.
Joe E. Pennel Jr. (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK HINNI AKARNAK, DE NEM TUDNAK!