Csendes Percek szeptember 30.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2008. szeptember 30. kedd                       

Jak 1,19-27.

19 Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember
gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, 20 mert
az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. 21 Ezért tehát
vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó
maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg
tudja tartani lelketeket. 22 Legyetek az igének cselekvői, ne csupán
hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. 23 Mert ha valaki csak
hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a
tükörben nézi meg az arcát. 24 Megnézi ugyan magát, de elmegy, és
nyomban el is felejti, hogy milyen volt. 25 De aki a szabadság
tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem
feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi
cselekedete. 26 Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a
nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló.
27 Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez:
meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán
megőrizni az embernek önmagát a világtól.

                           A KISGYERMEKEK
                           

Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért
kérünk, béküljetek meg az Istennel. (2Kor 5,20)

A bibliaóra csoportunk egy hosszú étkezőasztalnál gyűlt össze a
diákotthonban kilenc feszülten figyelő lánnyal egyetemben. Ezeket a
11-17 éves gyerekeket bírói végzés alapján rövid időre intézményünkben
helyezték el. Éppen azért jöttünk össze, hogy valakinek a csoportból a
születésnapját megünnepeljünk, hoztunk süteményt, játékokat, apró
ajándékot és Bibliát.
A kezdetben még óvatos lányok hamar feloldódtak az ünneplés, a közös
játék, az étkezés és a beszélgetések során. Mi is figyelemmel
fordultunk feléjük. Igaz, hogy jog szerint nem kérdezhettük meg tőlük,
hogy miért is kerültek ide, imádságaik magukért beszéltek. "Szeretném,
ha az anyukám abbahagyná a kábítószerezést." Szeretném, ha megváltozna
az életem." Jó lenne találni egy jó nevelőotthont." "Hiányzik a
bátyám." Ezek a nehéz körülmények között lévő gyerekek szeretetre és
elfogadásra vágytak.
Meglehet, hogy a világ egy kegyetlen és rémisztő hely, de mi ismerjük a
reménység üzenetét. Ezektől a javítóintézetes gyerekektől
megfizethetetlen ajándékot kaptunk. Arra emlékeztettek minket, hogy
mindig van lehetőségünk Isten befogadó szeretetét megosztani másokkal,
a közvetlen közelünkben élőket is beleértve.

Imádság: Urunk, segíts, hogy szerető kegyelmednek mindig jó példái
legyünk a környezetünkben. Ámen.

Hol járhatnék Isten követségében?
Beth Mathison (Wisconsin, USA)

IMÁDKOZZUNK A JAVÍTÓINTÉZETBEN ÉLŐ GYERMEKEKÉRT!