Csendes Percek szeptember 28.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                    2008. szeptember 28. vasárnap                     

Lk 12,22-32.

22 Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne
aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel
ruházkodjatok, 23 mert több az élet a tápláléknál, és a test a
ruházatnál. 24 Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak,
nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel
értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25 De aggodalmaskodásával ki
tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? 26 Ha
tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi
miatt? 27 Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem
is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem
öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. 28 Ha pedig a mező füvét,
amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti,
mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! 29 Ti se kérdezzétek tehát,
hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. 30 Mert
mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy
szükségetek van ezekre. 31 Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul
ezek is megadatnak nektek. 32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy
tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"

                         A GONDVISELŐ ISTEN
                         

Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se
testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. (Lk 12,22)

A munkahelyi létszámleépítés után elveszítettem az állásomat. Aggódva
tekintettem a jövőbe, vajon tudok-e majd gondoskodni a családomról?
Egyik nap, különösen elfogott a kétségbeesés; sétálni indultam a közeli
parkba. Hirtelen valami ragyogóan csillogó kékség ragadta meg a
figyelmemet. Egy jégmadár volt, ami éppen egy közeli ágról röppent le.
Aztán hirtelen újra fönn volt a fán, és egy kukacot próbált meg
lenyelni. Nagyon meglepődtem. Úgy tudtam, hogy a jégmadarak kizárólag
csak halat esznek. A madár hat vagy hét alkalommal leszállt a földre,
majd visszarepült a fára. Mindig egy újabb hernyó volt a csőrében,
amelyek gyorsan eltűntek a szájában. Aztán boldog éneklésbe kezdett.
A jégmadár könnyedén összeszedte a sok kukacot. Habár nem tartozott a
kedvenc eledelei közé, mégis elégedettnek tűnt. Megértettem, hogy a
jégmadárról gondoskodó Isten, minden kétséget kizáróan rólam és
családomról is gondoskodni fog. Még ha anyagiakban kevesebbel is kell
majd beérnünk, mint korábban, mégis örvendező életünk lehet.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük hogy gondviselőnk vagy. Segíts tőled
függni minden helyzetben. Ámen.

Isten be fogja tölteni minden szükségeteket! (Fil 4,19)
Wei Fu Xun (Szingapúr)

IMÁDKOZZUNK A MUNKANÉLKÜLIEKÉRT!