Csendes Percek október 29.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2008. október 29. szerda                       

Lk 24,13-32.

13 Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely
Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, 14 és
beszélgettek egymással mindarról, ami történt. 15 Miközben
beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük
szegődött, és együtt ment velük. 16 Látásukat azonban valami
akadályozta és nem ismerték fel őt. 17 Ő pedig így szólt hozzájuk:
"Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak. 18
Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te
vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott
ezekben a napokban?" 19 "Mi történt?" - kérdezte tőlük. Ők így
válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt,
szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; 20 hogyan adták
át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették
meg. 21 Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt.
De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. 22 Ezenfelül néhány
közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott
voltak a sírboltnál, 23 de nem találták ott a testét; eljöttek és azt
beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy
ő él. 24 El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és
mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem
látták." 25 Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a
szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! 26
Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így
megdicsőülnie?" 27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve
elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. 28 Így értek
el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha
tovább akarna menni. 29 De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk,
mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük
maradjon. 30 És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret,
megáldotta, megtörte és nekik adta. 31 Erre megnyílt a szemük, és
felismerték, ő azonban eltűnt előlük. 32 Ekkor így szóltak egymásnak:
"Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor
feltárta előttünk az Írásokat?"

                      ELFOGLALT, ISTEN NÉLKÜL?
                      

Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük
szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami
megakadályozta és nem ismerték fel őt. (Lk 24,15-16)

Az emmausi tanítványokat annyira lefoglalták a saját gondolataik és
beszélgetésük, hogy észre sem vették Jézust, amikor hozzájuk
csatlakozott. Ez a történet a saját utamra hasonlít!
Keresztyén vezetőként és tanítóként, gyakran azon kapom magam, hogy
borzasztóan lefoglal a szolgálat, a lelkészek továbbképzése és a
vezetőképzés. Mostanában azonban rádöbbentem, hogy az Isten nevében
végzett temérdek munka miatt elhanyagoltam valami fontosat: az Úrral
való meghitt kapcsolatot és a személyes lelki növekedést.
Ha túlságosan lefoglal bennünket az Istenért végzett "saját"
feladatunk, és elfeledkezünk arról, milyen fontos időt szánnunk az
Isten jelenlétében való bibliaolvasásra és imádságra, hamar
belefáradunk a szolgálatba. A Krisztusért való szolgálatban valahogy
elszalasztjuk Krisztus felénk való szolgálatát.
Megtanultam, hogy folyamatosan meghitt kapcsolatban kell maradnom
Istennel, még ha Istenért munkálkodok is. A keresztyén szolgálatom
megerősödött, mióta így imádkozom: "Istenem, segíts és vezess a
mindennapi szolgálatomban."

Imádság: Hűséges Istenünk, segíts állandóan a te jelenléted tudatában
élni. A te szeretetedet és bölcsességedet keressük mindennapi
szolgálatunkban. Ámen.

Túl elfoglalt vagyok, hogy Istennel időt töltsek?
Sammy Gumbe (Maputo, Mozambik)

IMÁDKOZZUNK A GYÜLEKEZETÜNK VEZETŐIÉRT!