Csendes Percek október 22.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2008. október 22. szerda                       

Lk 18,1-8.

1 Arról is mondott nekik példázatot Jézus, hogy mindenkor imádkozniuk
kell, és nem szabad belefáradniuk. 2 Ezt mondta: "Az egyik városban
volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem
becsülte. 3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran
elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot
ellenfelemmel szemben. 4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután
azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem
becsülöm, 5 mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot
szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég
nélkül." 6 Azután így szólt az Úr: "Halljátok, mit mond a hamis bíró! 7
Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik
éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? 8 Mondom nektek,
hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia,
vajon talál-e hitet a földön?"

                         FOLYAMATOS IMÁDSÁG
                         

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor
hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. (Fil 4,6)

Mikor kiléptem a karzatra, és ránéztem a gyülekezetre, alig hittem a
szememnek. Apukám ott ült az édesanyám mellett. Anyám elkötelezett
keresztyén volt, akinek sikerült saját magát és minket, négy gyermekét
is minden vasárnap elvinni a templomba. Apu részt vett a karácsonyi, és
néha a vasárnapi istentiszteleten. 15 éves voltam, sokszor könyörögtem
apámnak, hogy jöjjön velünk a templomba, de mindig csalódnom kellett.
Ebéd után, mikor anyám mosogatott, megkérdeztem tőle, miért jött el apa
aznap reggel a gyülekezetbe. Kedves mosollyal rám nézett: "Édesem, ez a
válasz tizenhét évi imádságra." Tizenhét évi imádság! S én még azt
hittem, apa csak pillanatnyi szeszélyből jött el. Apám hamarosan odaadó
hívő ember lett, és Istent szolgálta földi életének hátralevő részében.
A kitartó imádságnak ez a bizonyságtétele jelzőfényként szolgált
életemben. Nem felejtettem el a leckét, melyet anyámtól tanultam azon a
vasárnapon mosogatás közben.

Imádság: Szent Istenünk, aki meghallgatod könyörgéseinket, és örök
életet adsz nekünk, emlékeztess minket, hogy soha ne adjuk fel a
reményt imádságunk közben, hanem mindig emlékezzünk hűségedre. Jézus
nevében. Ámen.

Soha, soha ne mondj le senkiről! Isten sem teszi!
Connie Futch (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK A HIT MIATT MEGOSZTOTT CSALÁDOKÉRT!