Csendes Percek október 15.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2008. október 15. szerda                       

Lk 15,1-7.

1 A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy
hallgassák őt. 2 A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez
bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük." 3 Ő erre ezt a
példázatot mondta nekik: 4 "Ha valakinek közületek száz juha van, és
elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a
pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?
5 És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, 6 hazamegy, összehívja
barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert
megtaláltam az elveszett juhomat. 7 Mondom nektek, hogy ugyanígy
nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint
kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre."

                         KÖNYÖRÜLJ RAJTAM!
                          

Amikor (Bartimeus) meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott
fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" (Mk 10,47)

A macskámnak az a szokása, hogy mindig felmászik a háztetőre. Később,
amikor már kétségbeesve szeretne lejönni, a közelembe húzódik, hogy
elérhessem, és lesöprűzhessem az élelem, a víz és az árnyék közelébe.
Kitty együttműködése attól függ, mennyi időt töltött a háztetőn. Amikor
még csak egy órát tartózkodott ott, messze elhúzódik tőlem. Egy egész
nap a hőségben, vagy az esőn azonban elegendő ahhoz, hogy
kétségbeesésében együttműködő legyen.
Azt remélve, a késő esti cica-hajkurászásoknak véget vethetek, levágtam
a háztető fölé nyúló faágat, hogy megakadályozzam a feljutásban. A
rákövetkező este azonban újra fenn volt, bőrig ázva. Amikor a létrát
odatámasztva felmásztam, hangos nyávogással ugrott a karjaimba.
Arra gondoltam, mi is így viselkedünk. Isten folyamatosan keres minket
elveszett állapotunkban, de ahogy Szent Ágoston mondta, "nem fog
megmenteni bennünket hozzájárulásunk nélkül". Ahhoz, hogy Isten
kegyelmét el tudjuk fogadni, éreznünk kell elveszettségünket,
megalázottságunkat, rászorultságunkat. Amikor bevalljuk szükségünket,
észre fogjuk venni Isten felénk kinyújtott kezét. Bárcsak belátnánk,
hogy szükségünk van az Isten kegyelmére!

Imádság: Istenünk, mindig szükségünk van rád, köszönjük, hogy
meggyógyítasz és megmentesz minket. Ámen.

Ha készek vagyunk, Isten is készen áll megsegítésünkre.
Matt Berryman (Florida, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK NINCS SZÜKSÉGÜK ISTENRE!