Csendes Percek október 3.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2008. október 3. péntek                        

Mt 18,21-35.

21 Akkor Péter odament Jézushoz, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor
vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még
hétszer is?" 22 Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy
hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. 23 Ezért hasonló a mennyek
országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. 24
Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal
volt adósa. 25 Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr,
hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és
fizessen. 26 A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy
türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 27 Az úr pedig
megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. 28 Amikor
azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával,
aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt
mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! 29 Szolgatársa ekkor leborult
előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek
neked. 30 De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg
meg nem fizeti tartozását. 31 Amikor szolgatársai látták, hogy mi
történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak
mindazt, ami történt. 32 Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt
hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél
nekem. 33 Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon,
amint én is megkönyörültem rajtad? 34 Ekkor haragra lobbant ura, és
átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. 35
Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem
bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának."

                         JÖJJETEK ÉNHOZZÁM!
                         

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok
terhelve, én megnyugvást adok nektek. (Mt 11,28)

Tönkrement házasságomból egyenesen az iváshoz és szórakozáshoz
fordultam. Azt gondoltam, társaságban vagyok, valójában azonban mindaz,
amit tettem, csak menekülés volt gyötrelmeimtől. Egy dühös ember
voltam, úgy éreztem elárultak, és nem tudtam senkiben bízni. A
feleségek, barátnők és barátok is hazudtak, becsaptak, kihasználtak.
Haragudtam a világra, és amikor emberek voltak körülöttem még inkább
fájt a seb.
Hamarosan rájöttem, hogy a dühömmel inkább saját magamnak ártok, mint
nekik. Tudtam, hogy meg kell szabadulnom a gyűlölettől, hiszen ez
nemcsak barátságtalanná, hanem beteges és sekélyes emberré tesz.
Egyszer kis hang szólalt meg bennem, és tisztán azt mondta: "Bocsáss
meg nekik!" Egész nap e szavak körül forogtak gondolataim. Akkor éjjel
imádkoztam, kértem Istent, segítsen megbocsátanom mindazoknak, akik
bántottak. Hatalmas tehertől szabadultam meg ezután.
Ma már újjászületett hívő ember vagyok, és Jézus segítségével igyekszem
a megbocsátást mindenki felé gyakorolni. Azért imádkozom, hogy ez az
üzenet utat találjon valakihez, aki számára nehéz a megbocsátás. Jézus
Krisztus segítséget nyújt, hogy levethessük ezt a béklyót.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy ráébredjünk, éppúgy szükségünk van a
bocsánatra, mint a megbocsátó lélekre. Ámen.

A harag egy nehéz és szükségtelen teher.
Charles H. Greever (Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK, HOGY MEG TUDJUNK BOCSÁTANI!