Csendes Percek november 29.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2008. november 29. szombat                      

Zsolt 119,49-70.

49 Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet
adtál.
50 Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem.
51 Bármennyire csúfolnak is a kevélyek, mégsem hajolok el törvényedtől.
52 Ha ősrégi döntéseidre gondolok, megvigasztalódom, URam!
53 Elragad az indulat a bűnösök miatt, akik elhagyták törvényedet.
54 Rendelkezéseid olyanok nekem, mint az énekek, azon a helyen, ahol
jövevény vagyok.
55 URam, éjjel is gondolok nevedre, megtartom törvényedet.
56 Ez jutott nekem, mert megfogadtam utasításaidat.
57 URam, én örökségem! Ígérem, hogy megtartom igéidet.
58 Teljes szívből esedezem előtted: légy kegyelmes hozzám ígéreted
szerint!
59 Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom.
60 Sietek, nem tétovázom, megtartom parancsolataidat.
61 Ha bűnösök kötelei fonnak is körül, nem feledkezem meg törvényedről.
62 Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért.
63 Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják
utasításaidat.
64 URam, kegyelmed betölti a földet. Taníts engem rendelkezéseidre!
65 Jót tettél szolgáddal ígéreted szerint, URam!
66 Taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam
parancsolataidat.
67 Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet.
68 Jó vagy te, és jót teszel, taníts engem rendelkezéseidre!
69 Hazugságot koholtak ellenem a kevélyek, de én megfogadom
utasításaidat tiszta szívből.
70 Kövér a szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm.

                         ISTENT MEGTALÁLNI
                          

Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet.
(Zsolt 119,71)

Régebben gyakran panaszkodtam gyengeségem miatt, mérges lettem és
másokon vezettem le a feszültségem, nagyképűsködtem a tudásom miatt, és
nem értettem meg mások fájdalmát. 35 évesen azonban nyelvrákot
állapítottak meg nálam, kezelésem a kórházban azonnal elkezdődött. Az
orvosok az állkapcsomig egy bemetszést végeztek, és eltávolították fél
nyelvemet. Torkomba lyukat vágtak, és a nyirokcsomóktól a mandulámon át
mindent kivettek. Ez megváltoztatta az arcformámat, és nem volt hangom.
Sokat sírtam, s a műtét után sok fájdalmam volt.
Éjt nappallá téve ápolt a feleségem, és azt mondta: "Isten kivétel
nélkül minden bűnt megbocsát. Imádkozzunk együtt". Ezt a hangtalan imát
kínáltam Istennek: "Mindeddig hátat fordítottam neked Istenem. Bocsáss
meg." A párnámat átáztatták a bűnbánat könnyei. Egy pillanat alatt
láttam a szeretet fényét, a legnagyobb sötétben. Körülölelt ez a
szeretet. Minden bűnömet megbocsátotta Isten. Soha nem gondoltam, hogy
a Krisztus kegyelme és békessége ilyen csodálatos lehet.
A sötétségben járás, az új élettől való félelem után most Istennel a
kegyelem és békesség világosságában járok. Feleségem és gyermekeim
önfeláldozó gondoskodásával felépülhettem, olyannyira, hogy
gyülekezetünk éneklését is vezethetem.

Imádság: Istenünk, köszönjük azokat a csodákat, melyeket szereteted
által átélhetünk. Ámen.

Mivel Isten mindig velünk van, nem kell félnünk az élettől.
Atsumoto Nakajima (Chiba, Japán)

IMÁDKOZZUNK A MŰTÉT ELŐTT ÁLLÓKÉRT!