Csendes Percek május 27.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                         2008. május 27. kedd                         

Lk 12,22-34.

22 Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne
aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel
ruházkodjatok, 23 mert több az élet a tápláléknál, és a test a
ruházatnál. 24 Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak,
nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel
értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25 De aggodalmaskodásával ki
tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? 26 Ha
tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi
miatt? 27 Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem
is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem
öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. 28 Ha pedig a mező füvét,
amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti,
mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! 29 Ti se kérdezzétek tehát,
hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. 30 Mert
mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy
szükségetek van ezekre. 31 Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul
ezek is megadatnak nektek. 32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy
tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"
33 "Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek
magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben,
ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. 34 Mert ahol
a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is."

                           MENNYEI KENYÉR
                           

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő
gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. (Fil 4,19)

A második világháború alatt gyakran aggódtam amiatt, hogyan fogok
élelmet adni a családomnak. Az egyik nap elmentem a pékségbe, hogy
három kenyeret vásároljak az élelmiszerjegyemre. A pék azonban közölte,
sajnos nem tud semmit sem adni, mert már felhasználtam az arra a hétre
szóló jegyeket. Nem veheti el a következő havi jegyet, pedig én ebben
bíztam. Mialatt a férjemmel és lányommal hazafelé tartottunk, nagyon
kétségbe voltam esve. Mit fogok enni adni a családomnak? A férjem
nyugtatgatni próbált, és bíztatott: "Isten gondot visel rólunk". Én
azonban nehezen hittem neki.
Amikor hazaértünk, egy hatalmas kenyeret láttam az asztalon. Szótlanul
meredtem rá. Úgy ragyogott, mintha aranyból lett volna. Később
megtudtam, hogy a kenyeret az egyik tanítványom hozta, de én úgy
vettem, mintha az égből küldetett volna. Sok-sok évvel azután is
gyakran gondolok vissza erre az eseményre, amikor nehézségek érnek.
Isten tud mindenről, és ez az élmény megerősítette a hitemet abban,
hogy ő betölti minden szükségemet.

Imádság: Gondviselő Istenünk, köszönjük szeretetedet. Szabadíts meg a
felesleges aggódástól, és mélyítsd hitünket, hogy megadod eledelünket,
és mindig velünk vagy. Ámen.

Isten gondot fog viselni rólunk.
Lidia Mauri (Milánó, Olaszország)

IMÁDKOZZUNK AZ ÉHEZŐ GYERMEKEKÉRT!