Csendes Percek május 19.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2008. május 19. hétfő                         

Zsolt 62.

1 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.
2 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.
3 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom
sokáig.
4 Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni?
Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés!
5 Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban
telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.)
6 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
8 Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az
Isten.
9 Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket,
Isten a mi oltalmunk! (Szela.)
10 Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre
kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.
11 Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha
gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!
12 Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél
van az erő;
13 nálad van, URam, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei
szerint.

                       KŐSZIKLÁM ÉS MENEDÉKEM
                       

Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te
maradsz, Istenem, örökké! (Zsolt 73,26)

Nemrégiben volt egy olyan napom, amikor bármibe is kezdtem, úgy tűnt,
balul sikerül. Többek között próbáltam két fél között békét teremteni,
de hiába. Erőfeszítéseim ellenére a végén még nagyobb zűrzavar
keletkezett, mint azelőtt volt. Rendkívül ideges voltam, önbizalmam
vesztettem mindaddig, amíg imádság közben eszembe nem jutott, hogy
Isten ismeri küzdelmeimet, és ő az én menedékem.
A 62. zsoltár elején a zsoltáros gyengének tűnik, nem bízik magában.
Leírja nehézségeit, aztán az Úrhoz kiált, hogy erőt kérjen. Ahogy Isten
tulajdonságait sorolja, békességre talál, mert újra rádöbben: Isten az
ő menedéke.
Mi is azonosulhatunk a zsoltárossal, amikor az önmagunkra és Istenre
való támaszkodás között vívódunk, miközben nehéz időket élünk át. Én is
gyakran hibáztam és megtorpantam, amikor Istennel nem számolva egyedül
akartam megoldani a dolgaimat. A zsoltár a következőket mondja:
"Bízzatok (Istenben) mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte
szíveteket..." (Zsolt 62,9). Ha mindenben Istenre támaszkodunk, Isten
ereje oltalmat jelent nekünk, és békességet találunk, mert Isten
gondoskodása és szeretete mindenkire érvényes.

Imádság: Istenünk, kősziklánk és örökségünk, segíts nekünk, hogy minden
nap fejlődjünk a hitben. Ámen.

Ha minden rosszul sikerül is, békét találhatunk Istenben.
Walter N. Maris (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK ISTEN HATALMÁNAK ÉS SZERETETÉNEK MEGISMERÉSÉÉRT!