Csendes Percek május 13.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                         2008. május 13. kedd                         

Ez 37,1-10.

1 Az ÚR megragadott engem; elvitt engem az ÚR lélek által, és letett
egy völgyben. Tele volt az csontokkal. 2 Végigvezetett köztük
körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már
nagyon szárazak voltak. 3 Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e
még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, URam, te tudod! 4 Akkor
ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti száraz
csontok, halljátok az ÚR igéjét! 5 Így szól az én Uram, az ÚR ezekhez a
csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre fogtok kelni. 6 Inakat
adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután
lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én
vagyok az ÚR. 7 Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem.
Amint prófétálni kezdtem, hirtelen dörgő hang támadt, a csontok pedig
egymáshoz illeszkedtek. 8 Láttam, hogy inak kerültek rájuk, majd hús
növekedett, és végül bőr borította be őket, de lélek még nem volt
bennük. 9 Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj,
emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az ÚR: A négy égtáj
felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre
keljenek! 10 Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor
lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy
sereg volt.

                              "MINTHA"
                              

Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts
a hitetlenségemen!" (Mk 9,24)

Isten elküldte Ezékiel prófétát egy száraz csontokkal teli völgybe, és
azt parancsolta neki, hogy prófétáljon a csontoknak. El tudom képzelni,
milyen gondolatok futhattak át Ezékiel agyán, valószínűleg bolondnak
érezte magát. Mégis, mintha elhitte volna, hogy a csontok hallják a
szavát, engedelmeskedett Isten szavának. Majd ahogy folytatta a
prófétálást, a száraz csontok életre keltek.
Kíváncsi vagyok, vajon hányszor érzi azt egy lelkipásztor, hogy süket
füleknek és száraz csontoknak prédikál. Mégis tovább beszél. Vagy egy
vasárnapi iskolai tanár, aki egy nyüzsgő, nevetgélő gyereksereg előtt
áll, és kínlódva próbálja fenntartani a gyerekek figyelmét. De legyűri
a kételyeit, és leadja a leckét, mintha tudná, hogy fáradozásai
gyümölcsöt hoznak. Hasonlóképpen nevelik a szülők lázongó gyermekeiket,
bár kételkednek a végső sikerben. Mégis makacsul kitartanak, mint akik
hisznek a pozitív eredményben.
Arra a következtetésre jutottam, hogy úgy, mint Ezékiel, folyamatosan
emlékeztetnünk kell magunkat, hogy úgy éljünk és tegyünk, mintha elég
hitünk volna, és a hit egyre erősebb lesz bennünk.

Imádság: Urunk, taníts bennünket kitartónak lenni a hitben, és bízni
benned a végkifejletet illetően. Ámen.

Ha reménytelennek tűnik a hit, akkor is érdemes hitben élni!
Doris L. Mueller (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK KITARTÓ HITÉRT!