Csendes Percek május 5.

2008. Május. 5., H, 03:41:02 CEST

                         2008. május 5. hétfő                         

1Móz 33,1-12.

1 Amikor Jákób föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz
ember van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két
szolgáló mellé. 2 Előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, mögéjük
Leát és gyermekeit, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. 3 Ő maga előttük
ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért. 4 Ézsau
eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. 5
Amikor föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt
kérdezte: Kik ezek? Ő így felelt: A gyermekek, akiket Isten kegyelme
adott szolgádnak. 6 Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és
leborultak. 7 Odalépett Lea is gyermekeivel együtt, és leborultak.
Végül odalépett József és Ráhel is, és ők is leborultak. 8 Akkor ezt
mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt
felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát. 9 Ézsau ezt mondta: Van
nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied! 10 De Jákób ezt mondta:
Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az
ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam
volna, olyan kegyes voltál hozzám. 11 Fogadd el ajándékomat, amelyet
áldásommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám, és van
mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta. 12 Akkor Ézsau ezt
mondta: Induljunk el, menjünk, majd én előtted megyek!

                            KÍNZÓ HARAG

Jákób mondta Ézsaunak: "Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten
arcát láttam volna." (1Móz 33,10)

Feleségemmel beavattuk barátainkat fiatal családunk pénzügyi
helyzetébe. Ők azonban visszaéltek bizalmunkkal és kifosztottak kevés
tartalékunkból is. Hónapokig épphogy csak ki tudtuk fizetni
lakbérünket. Az ellenük érzett mérgem minden egyes napfelkeltével
növekedett.
"Tom, ez olyan, mintha meginnál egy üveg mérget, és arra számítanál,
hogy a másik hal meg tőle" - mondta a lelkészünk. "Engedd el! Bocsáss
meg! Saját magadért, ne értük!"
Sok időbe és imádságba telt, mire sikerült új munkát találnom. De
tudtam, a megpróbáltatásnak vége lett, amikor összefutottam azzal, aki
a legtöbb fájdalmat okozta nekünk. Szemében félelmet láttam, keze
remegett. "Nyugalom! Nem foglak bántani." - bizonygattam - "Megbocsátok
neked!"
Szeme megtelt könnyel miközben kezet fogtunk. Utána zokogva mondta:
"Annyira sajnálom!" Ekkor átöleltem. Mint amikor Jákób fogadta Ézsau
megbocsátását, miután Ézsau elsőszülöttségi jogától megfosztotta őt, mi
is mindketten Isten arcát láttuk aznap délután.

Imádság: Urunk, kérünk, gyógyíts ki minket kínzó haragunkból. Segíts
úgy megbocsátani, mint ahogy te megbocsátasz nekünk. Ámen.

Megbocsátáskor Isten arcát látjuk.
Tom Powell (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKET BECSAPTAK!