Csendes Percek május 4.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2008. május 4. vasárnap                        

Zsolt 23.

1 Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert
te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet
olajjal, csordultig van poharam.
6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR
házában lakom egész életemben.

                      TANULJUNK MEG IMÁDKOZNI
                       

"Az Úr az én pásztorom... Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez
vezet engem." (Zsolt 23,1-2)

Vasárnapi iskolai tanító vagyok, ezért gyakran merül fel a kérdés, hogy
magyarázzam el a gyermekeknek az imádkozást. Imádkozni imádkozva
tanulunk. Erre a Biblia legcsodálatosabb imáját hozom fel példának, a
Zsolt 23-at. Hívők generációi találtak nyugalmat, békességet és
biztonságot ezekben a szavakban.
A gyerekek könnyen megértik a zsoltár képeit, és gyakran hasonlítják
magukat a bárányokhoz. Elképzelik a biztonságot és nyugalmat, a friss
forrás melletti füves legelőt, a pásztorba vetett bizalmat, hogy
örömmel vigyáz rájuk, és óvja őket a veszélyektől. Sok gyerek ezt az
érzést imádságába is beleviszi, majd saját nehézségeiről beszél az
Úrnak.
Sok gyerek szereti az imádság közvetlenségét. Úgy tekintenek Istenre,
mint egy barátra, aki védi őket. A vasárnapi iskolában kört alkotva
szoktunk imádkozni, úgy érezzük, összetartozunk. A gyerekek szavai azt
tükrözik, hogy kapcsolatuk Istennel egyre erősödik.

Imádság: Köszönjük neked Teremtőnk, Istenünk, hogy mindig közel vagy
hozzánk, különösen a legnehezebb helyzetekben. Ámen.

Úgy beszélhetünk Istenhez, mint a legjobb barátunkhoz.
Graziella Gandolfo (Saronno, Olaszország)

IMÁDKOZZUNK A VASÁRNAPI ISKOLAI TANÍTÓKÉRT!