Csendes Percek június 29.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2008. június 29. vasárnap                       

Lk 15,11-32.

11 Azután így folytatta Jézus: "Egy embernek volt két fia. 12 A
fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső
részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. 13 Néhány nap múlva a
fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és
ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. 14
Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy
nélkülözni kezdett. 15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek
egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16
Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a
disznók ettek, de senki sem adott neki." 17 "Ekkor magába szállt és ezt
mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt
éhen halok! 18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Nem vagyok többé méltó arra,
hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.
20 És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja
meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta
őt. 21 A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és
teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22 Az apa
viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és
adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! 23 Azután
hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24 mert
ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És
vigadozni kezdtek." 25 "Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor
hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. 26
Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. 27
Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a
hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. 28 Ekkor az
megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. 29
Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok
neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még
egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30 Amikor pedig
megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat,
levágattad neki a hízott borjút. 31 Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te
mindig velem vagy, és mindenem a tied. 32 Vigadnod és örülnöd kellene,
hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és
megtaláltatott."

                        ISTEN HOZOTT ITTHON!
                        

Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és
feltámadott, elveszett és megtaláltatott. (Lk 15,32)

A tékozló fiú példázata egy olyan fiúról szól, aki megkapva örökségét
elhagyja otthonát. Végül, vad és kicsapongó életmód után, bűnbánóan és
alázatosan hazatér. Apja hatalmas lakomát rendez tánccal és zenével,
hogy megünnepelje. Ám az idősebb testvér, aki mindvégig otthon maradt,
most neheztel és igen mérges: visszautasítja megjelenését a díszebéden.
A történetben az elfogadó apa Isten mélységes kegyelmét jelképezi,
amely telve van szeretettel és megbocsátással. Ezzel ellentétben az
idősebb fivér azzal, hogy nem akar részt venni az ünnepségen, önző
módon viselkedik, és nem mutat hajlandóságot a megbocsátásra sem.
Minden évben "tékozló fiúk és lányok" ezrei szabadulnak a
javítóintézetekből. Közben sokan befogadták Isten kegyelmét és
bocsánatát. Sajnos, sok alkalommal olyan környezetbe kerülnek, ahol nem
képesek az emberek a megbocsátásra és az elfogadásra. De mi
megmutathatjuk nekik Isten kegyelmét azzal, hogy befogadjuk őket a
közösségünkbe, ahogyan Isten is teszi, amikor hazatérünk hozzá.

Imádság: Drága Istenünk, segíts kiterjeszteni szerető kegyelmed
másokra. Segíts, hogy örülni tudjunk nekik. Ámen.

Hogyan szerethetem azokat, akiknek Istenre van szükségük?
Renee Snead (Georgia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK JAVÍTÓINTÉZETBŐL SZABADULTAK!