Csendes Percek június 28.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2008. június 28. szombat                       

Zsolt 118,5-17.

5 Nyomorúságomban az URat hívtam segítségül. Az ÚR meghallgatott, tágas
térre vitt engem.
6 Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem?
7 Velem van az ÚR, segít engem, és én megvetéssel nézek gyűlölőimre.
8 Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni.
9 Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni.
10 Sok nép vett körül engem, de az ÚR nevében szembeszállok velük!
11 Körülvettek, be is kerítettek, de az ÚR nevében szembeszállok velük!
12 Körülvettek, mint a méhek, de kialszanak, mint az égő bozót. Az ÚR
nevében szembeszállok velük!
13 Durván eltaszítottak, hogy elessem, de az ÚR megsegített engem.
14 Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.
15 Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az ÚR jobbja
hatalmasan munkálkodik!
16 Fölemelte jobbját az ÚR, az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik!
17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit!

                          A KINYÚJTOTT KÉZ
                          

Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem? (Zsolt 118,6)

23 évvel ezelőtt a templom hátsó részében állva figyeltem, hogyan
özönlenek be az emberek, és töltik meg a padokat. Amikor az orgonista a
nászindulót kezdte el játszani, képtelen voltam megtenni az első
lépést. A félelem szorongatott, és nem bírtam megmozdulni. Apám állt
mellettem. Rám mosolygott, a kezemért nyúlt; én megnyugodtam, és kész
voltam rá, hogy új életünket elkezdjem a férjemmel.
20 évvel később, az orvosomhoz mentünk apámmal, konzultációra. Amikor
megláttam az óriási épület elejére kiírt betűket - Sürgősségi Osztály -
a gyomrom görcsbe rándult. Most már én is azok közé tartozom, akiknek
egészségi problémáik vannak, és a halállal is számot kell vetniük.
Szerettem volna megfordulni és elfutni. Megint apám volt az, aki
kinyújtotta felém kezét, bátorító pillantásával, szeretetével és
bölcsességével. Bementünk.
Gyakran, amikor félünk az ismeretlentől, szükségünk van a Mennyei
Atyára, aki átvezet a sötét völgyön bennünket. Milyen megnyugtató azt
tudni, hogy az Úr mindig ott van velünk, szélesre tárt karjaival, hogy
megerősítsen bennünket.

Imádság: Mennyei Atyánk, adj bátorságot, erőt és bölcsességet az
előttünk lévő kihívásokkal szembenézni. Ámen.

Isten mellettünk van, és megerősít a szorongató időkben.
Donna Noble (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNÉL SÚLYOS BETEGSÉGET ÁLLAPÍTOTTAK MEG NEMRÉG!