Csendes Percek június 5.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2008. június 5. csütörtök                       

ApCsel 17,16-28.

16 Miközben Pál Athénben várta őket, háborgott a lelke, mert látta,
hogy a város tele van bálványokkal. 17 Nap mint nap vitázott a
zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel; a
főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. 18 Néhány epikureus és
sztoikus filozófus is vitázott vele, akik közül egyesek ezt kérdezték:
"Mit akarhat ez a fecsegő mondani?" Mások ezt mondták: "Úgy látszik,
hogy idegen istenségek hirdetője", mivel Jézust és a feltámadást
hirdette. 19 Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték
tőle: "Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? 20 Mert,
amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő; szeretnénk tehát
megérteni, hogy miről is van szó." 21 Az athéniek és a bevándorolt
idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy
valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.
22 Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: "Athéni
férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket,
23 mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam
olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit
tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. 24 Az Isten,
aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és
földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, 25 nem szorul
emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad
mindenkinek életet, leheletet és mindent. 26 Az egész emberi
nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész
felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, 27
hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen
nincs is messzire egyikünktől sem; 28 mert őbenne élünk, mozgunk és
vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony, az ő
nemzetsége vagyunk.

                          ISTEN OLTALMÁBAN
                          

Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged
baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. (Zsolt 91,9-10)

Nemrégen repülőgéppel Kairóból a dél-afrikai Johannesburgba tartottam.
Mialatt a személyzet a gépet felszállásra készítette, a fedélzeti TV
képernyőjén a Korán egyik imája jelent meg, amely Istent hívta
segítségül a biztonságos érkezés érdekében.
Hallottam, amint valaki a közelemben a Korán-verset kántálta. Azután
észrevettem egy fiatalembert is, aki keresztet vetett, ami a keresztyén
ima jele. Két különböző ember, egy muzulmán és egy keresztyén kifejezte
Istenbe vetett bizalmát, miközben a biztonságos utazásért imádkozott.
Ebben a különleges pillanatban arra gondoltam, Isten vajon hogyan nézi
ezt a repülőutat és az utasokat. Milyen gyakran jut eszünkbe, hogy
Isten oltalmazó vezetését kérjük utazásainkra? S ha ezt megtennénk,
milyen hatással lenne ez utastársainkkal való kapcsolatunkra?

Imádság: Mindenható Istenünk, segíts, hogy el ne feledjük oltalmadat és
vezetésedet kérni utunkra. Ahogy Jézus tanított minket, így imádkozunk:
Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. A mi
mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. Bocsásd meg a mi
bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne
vígy minket kísértésbe. Ámen. (Lk 11,2-4)

Isten velünk van minden utunkon.
Albert Isteero (Kairó, Egyiptom)

IMÁDKOZZUNK A REPÜLŐGÉPPEL UTAZÓKÉRT!