Csendes Percek július 21.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2008. július 21. hétfő                        

1Móz 22,1-19.

1 Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és
megszólította: Ábrahám! Ő pedig felelt: Itt vagyok. 2 Isten ezt mondta:
Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el
Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen,
amelyet majd megmondok neked! 3 Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a
szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is
hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az
Isten mondott neki. 4 A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és
meglátta azt a helyet messziről. 5 Ekkor így szólt Ábrahám a
szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek
oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. 6 Fogta tehát Ábrahám
az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a
tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. 7 De Izsák
megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő pedig felelt: Itt vagyok, fiam.
A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való
bárány? 8 Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik az áldozatra való
bárányról, fiam. Így mentek tovább ketten együtt. 9 Amikor eljutottak
arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám,
rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az
oltárra a fadarabok tetejére. 10 De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét,
és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, 11 kiáltott neki az ÚR
angyala a mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyo 12 Az
angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert
most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a
fiadat, a te egyetlenedet. 13 Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és
meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban.
Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia
helyett. 14 Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR
gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés. 15 Az ÚR
angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak a mennyből, 16 és ezt mondta:
Magamra esküszöm, így szól az ÚR, hogy mivel így tettél, és nem
tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, 17 azért gazdagon
megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint
az ég csillagai, vagy mint a homokszemek a tenger partján. A te utódod
birtokolni fogja ellenségei kapuját, 18 és a te utódod által nyer
áldást a föld valamennyi népe, mert hallgattál szavamra. 19 Ezután
Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek
Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott.

                              ÉLŐ HIT
                               

Hit által kapott (Ábrahám) erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget
alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az
ígéretet tette. (Zsid 11,11-12)

Csehország keleti részét 1998 júliusában pusztító árvíz sújtotta.
Családunk régi kis birtokát is súlyos kár érte, a házat elmosta a víz,
és a környezetében is mindent lerombolt. A kár kétszeres volt:
elvesztettük magát az épületet, de egyben elveszítettük azt a helyet
is, melyhez olyan sok emlék fűzött. Valaki megkérdezte: "Hol látjátok
Istent ebben a pusztító eseményben?"
A személy, aki nekünk szegezte ezt a kérdést, nem tudta, hogy családunk
az árvíz érkezése előtt mindössze két órával hagyta el azt a helyet.
Valami érthetetlen okból úgy döntöttünk, hogy megrövidítjük
szabadságunkat, és a tervezettnél korábban hazautazunk. Ha csak egy
kicsivel tovább maradunk, életünk is veszélyben forgott volna. Isten
irányította lépteinket aznap.
Az Istenben való hit nem statikus, hanem dinamikus: vagyis munkálkodik
bennünk. Amikor önteltek, és én-központúak vagyunk, hiányzik belőlünk
Isten dinamikus munkája, és elveszítjük az Isten képére teremtettség
vonásait. Élő hittel azonban, Ábrahámhoz hasonlóan, követhetjük a
bizonytalan jövőbe is Urunkat, és Isten ígéreteinek beteljesedését
tapasztaljuk meg.

Imádság: Urunk, adj igazi reményt szívünkbe a teljes valószínűtlenség
ellenére is. Ámen.

Isten gyermekeinek a bizonytalan jövő is biztos reményt ad.
Pavel Prochazka (Besztercebánya, Szlovákia)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ELVESZTETTÉK OTTHONUKAT!