Csendes Percek július 10.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2008. július 10. csütörtök                      

2Kor 4,1-18.

1 Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat
nyertünk, nem csüggedünk el, 2 hanem elvetjük a szégyenletes titkos
bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten
igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden
ember lelkiismeretének az Isten előtt. 3 Ha pedig nem elég világos a mi
evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. 4 Ezeknek
a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így
nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát,
aki az Isten képmása. 5 Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus
Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. 6 Isten
ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő
gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten
dicsőségének ismerete Krisztus arcán.
7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt
Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: 8 Mindenütt szorongatnak
minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; 9
üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk;
10 Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is
láthatóvá legyen testünkben. 11 Mert életünk folyamán szüntelen a halál
révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó
testünkben. 12 Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig
bennetek. 13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan
meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk!
14 Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal
együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. 15 Mert
minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak
hálát az Isten dicsőségére. 16 Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a
külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról
napra. 17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket
meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18 mivel nem a
láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig
valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

                         REPEDEZETT EDÉNYEK
                         

Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt
Istennek tulajdonítsuk, ne magunknak. (2Kor 4,7)

Mióta Krisztusé vagyok, könnyebb elfogadnom a cserépedény
természetemet. Vannak gyengeségeim, és vannak erősségeim. Néhány
ismerősöm szerint több erősségem van, mint gyengeségem - mások szerint
pedig éppen fordítva. De mindannyian valahol félúton vagyunk aközött,
amik egykor voltunk, és amivé Isten formál át bennünket.
Ez Isten országának az előképe. Már benne élünk, de mégsem vagyunk ott.
Isten már megszabadított minket Krisztus által, de ezt még nem élvezi
minden ember. Jézus bepillantást engedett Isten eljövendő dicsőségébe,
de a beteljesedés még várat magára. Átmeneti időszakban élünk, amikor
Isten már cselekedett, de még nem jött el az, amit ezek után fog tenni.
Isten bennünk megkezdett munkája még nincs kész.
Isten dicsősége mégis tisztán átragyog a bűnös és tökéletlen
emberiségen. "Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van".
Koncentrálhatunk a cserépedényre - de a kincsre is. Megbélyegezhetjük a
másikat, mondván, hogy az csorba vagy formátlan, lyukas vagy törékeny,
hagyományos vagy éppen modern edény. De ha a kincsre koncentrálunk,
reménységünk van - reménység ellenségeknek és barátoknak, a világnak -
mert a kincs Isten rendkívüli ereje, ami bennünk munkálkodik.

Imádság: Istenünk, vidd véghez tervedet bennünk, s a világban. Ámen.

Ma Isten kincseit fogom keresni magamban és másokban.
Mike Ripski (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK ISTEN BÉKESSÉGÉÉRT AZ EMBEREK KÖZÖTT!