Csendes Percek január 10.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2008. január 10. csütörtök                      

Mt 13,1-9.18-23.

1 Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján. 2 Nagy
sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az
egész sokaság pedig a parton állt. 3 Aztán sok mindenre tanította őket
példázatokkal: "Íme, kiment a magvető vetni, 4 és vetés közben néhány
mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. 5 Mások
sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak,
mert nem voltak mélyen a földben; 6 de amikor a nap felkelt,
megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. 7 Mások
tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. 8
A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit,
a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. 9 Akinek van füle,
hallja!"
18 "Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát! 19 Amikor valaki
hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és
elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre
hullott a mag. 20 Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az
igét, és azonnal örömmel fogadja, 21 de nem gyökerezik meg benne, ezért
csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt,
azonnal eltántorodik. 22 Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az
igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és
nem hoz termést. 23 Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti
az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a
harmadik harmincannyit."

                          AZ ARATÁS IDEJE
                           

A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk
majd, ha meg nem lankadunk. (Gal 6,9)

Életem egy időszakában megpróbálkoztam a mezőgazdasági termeléssel. A
gazdák a vetés idején számolnak azzal, hogy az elvetett mag egy
bizonyos százaléka kárba vész. A magvetőről szóló példázatában Jézus is
tesz utalást erre, és ez manapság is érvényes.
A jézusi példázat párhuzama, hogy az Isten országában bármennyire is
igyekszünk hatékonyan dolgozni, néhány dolog tőlünk független marad. Az
elvetett mag bizonyos hányada elvész. Ha megfeledkezünk erről a
tényről, könnyen elbátortalanodhatunk.
Jézus azonban arra buzdít, hogy ne keseredjünk el, és ne adjuk fel a jó
cselekvését, tudván, hogy a mag egy része gazdag gyümölcsöt hoz majd.
Szórjuk tehát lelkesedéssel a szeretet és az örömüzenet magvait, hiszen
Krisztusban gazdag aratásban, jó termésben lesz részünk.

Imádság: Minden jó adomány Istene, újítsd meg erőnket, hogy kitartással
végezzük munkánkat. Növeld bennünk a vágyat az országodban való
munkálkodásra, hogy örömmel hintsük a magot. Ámen.

Legyünk hűséges magvetők, és bízzunk az aratás Urában!
Juan Guerrero (Cali, Kolumbia)

IMÁDKOZZUNK A GAZDÁLKODÓKÉRT!