Csendes Percek február 4.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2008. február 4. hétfő                        

Zsolt 150.

1 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a
hatalmas égboltozaton!
2 Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan!
3 Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával!
4 Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és
fuvolával!
5 Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral!
6 Minden lélek dicsérje az URat! Dicsérjétek az URat!

                      MIKOR DICSÉRJÜK ISTENT?
                       

Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat! (Zsolt 150,6)

A tó vize csillogott, ahogy reggeli sétámat tettem a ragyogó színekben
pompázó őszi erdőben. A madarak csiripeltek, mintha Istent dicsőítenék,
pufók felhők vitorláztak át a világoskék égen.
De abban a percben nem találtam örömet a természet e szépségeiben. Sok
súlyos gondolat nyomasztott. Aggódtam a jövőm miatt, most, hogy
nyugdíjas lettem. Bizonytalan voltam, közelebb kellene-e költöznünk
gyermekeinkhez és unokáinkhoz. Féltem, hogy törés következik be a
családban. Reszkettem a betegeinkért. Féltettem a nemzetünket és az
egész világot.
Azután mintha egy tiszta hang szólt volna hozzám: "Miért nem dicsérsz
engem?"
"Uram, Te vagy az?" - gondoltam. Elkezdtem dicsőíteni őt. Sétám
hátralevő részén Istent magasztaltam az életért, minden lélegzetért,
gyermekeimért, unokáimért, feleségemért, gyülekezeti családomért, az
emberekért, akiket szerethetek.
Egy régi dicsőítő éneket dalolva értem haza: "Úrnak szolgái mindnyájan,
áldjátok az Urat vígan..." Az Úrra vetettem terhemet, Isten újra
megtartott.

Imádság: Istenünk, dicsőítünk minden körülmények között, és a lelkünk
megújul. Ámen.

Dicsőítsük Istent, bármi történjen is!
Woody Adams (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A NYUGDÍJBA VONULÓKÉRT!