Csendes Percek december 25.

2008. Dec. 25., Cs, 03:41:03 CET

                     2008. december 25. csütörtök                     

Lk 2,8-20.

8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek
éjszaka a nyájuk mellett. 9 És az Úr angyala megjelent nekik,
körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek
nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: 11 Üdvözítő
született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12 A jel
pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva
fekszik a jászolban." 13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent
meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14
"Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az
emberekhez jóakarat." 15 Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a
pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és
nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." 16
Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban
fekvő kisgyermeket. 17 Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet,
amelyet erről a kisgyermekről kaptak, 18 és mindenki, aki hallotta,
elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. 19 Mária pedig
mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. 20 A pásztorok
pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit
pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.

                           ISTENRE VÁRVA

(Mária) bepólyálta, és a jászolba fektette. (Lk 2,7)

Ezen az éjszakán nyilvánvalóvá lett, hogy Isten, nagy meglepetésünkre,
nem igazán Istenhez illő módon jön hozzánk. Házasságon kívüli
gyerekként születik egy szegény családba, méghozzá állatok
társaságában. Istenhez nem méltó a menekült státusz, és az sem, hogy
egy egyszerű ács fia.
Mi általában a függetlenséget értékeljük, Jézus mégis nagyban függött
szüleitől és ki volt téve környezete reakcióinak. Hogyan is kerülhetett
Istenként ennyire méltatlan helyzetbe? Isten a mi felfogásunk szerint
egy abszolút önálló, semmiben hiányt nem szenvedő lény. De Jézus olyan
volt, mint mi magunk: sebezhető, védtelen, törékeny, másoktól függő
csecsemő!
Ez az Isten nem követeli a válaszunkat. Mennyire nem isteni ez a
magatartás! Jézus egy olyan Istent testesít meg, akinek muszáj az
embert szeretnie, és aki viszontszeretetre vár. Ebben rejlik az
üdvösségünk. Szóval ezen az éjszakán egyértelművé vált, hogy akire az
adventi időben várakoztunk, az a személy szintén vár ránk. Várja, hogy
mit válaszolunk. Ha válaszolunk, elnyerjük az ígéretet: "e földön
békesség és az embereknek jóakarat".

Imádság: Istenünk, taníts meg minket arra, hogyan is fogadjunk be
téged. Taníts minket igazán szeretni. Ámen.

Isten eljön hozzánk és várakozik.
Mike Ripski (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK JÓAKARATÉRT AZ EMBEREK KÖZÖTT!