Csendes Percek augusztus 31.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2008. augusztus 31. vasárnap                     

Zsid 10,19-25.

19 Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való
bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, 20 azon az új és élő úton,
amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; 21 és
mivel nagy papunk van az Isten háza felett: 22 járuljunk azért oda igaz
szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz
lelkiismerettől, 23 a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység
hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett.
24 Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó
cselekedetre buzdítsuk. 25 Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan
egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel
látjátok, hogy közeledik az a nap.

                             EGY OÁZIS
                              

Vigasztaljátok egymást, és építse egyik a másikat. (1Thessz 5,11)

A nagymamám arra használta konyháját, hogy az idegeneket barátokká
változtassa. Egy egyszerű ételből is lakomát tudott csapni, és mindig
eltett egy keveset arra az esetre, ha valaki még betévedne. Az egyik
gyülekezetben szolgáló fiatal, egyedülálló lelkész is gyakori vendégünk
volt. Nem ő volt a nagyszüleim lelkésze, de ez nem számított.
Mialatt a látogatók élvezték a nagyi főztjét, nagyapám bátorító szavait
hallhatták. Ezzel oázissá varázsolták az otthonukat. Mindketten a jót
keresték az emberekben, arra bátorítva őket, hogy a kétségbeesés között
is reményt találjanak. A nagyszüleim már nincsenek. A fiatal lelkész is
elköltözött, ám évekkel később találkoztam vele. Egy nagy gyülekezet
sikeres vezetője lett. "A nagymamád nagyszerű szakács volt, de nem az
étel volt az egyetlen ok, amiért odajártam. A nagyszüleid bátorítása
nélkül nem lettem volna képes átvészelni a szolgálatom első éveit. Abba
akartam hagyni, de ők segítettek folytatni." - emlékezett vissza.
Pál apostol a bátorítást fontos szolgálatnak tartotta. Ezt írja:
"Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat". Egy bátorító
vagy vigasztaló szó olyan, mint egy nyugodt tóba hajított kő. A remény
hullámait kelti, amely megváltoztathatja valakinek a napját, sőt, talán
az egész jövőjét.

Imádság: Istenünk, segíts meglátnunk, hogyan bátorítsuk egymást. Ámen.

A keresztyén vendégszeretet reményt adhat a kétségbeesetteknek.
Tom Powell (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK A LELKÉSZEKÉRT!