Csendes Percek augusztus 29.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2008. augusztus 29. péntek                      

Jak 1,17-25.

17 minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a
világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és
árnyéknak váltakozása. 18 Az ő akarata szült minket az igazság igéje
által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.
19 Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember
gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, 20 mert
az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. 21 Ezért tehát
vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó
maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg
tudja tartani lelketeket. 22 Legyetek az igének cselekvői, ne csupán
hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. 23 Mert ha valaki csak
hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a
tükörben nézi meg az arcát. 24 Megnézi ugyan magát, de elmegy, és
nyomban el is felejti, hogy milyen volt. 25 De aki a szabadság
tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem
feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi
cselekedete.

                           KIÁLT A VILÁG!
                           

Aki mást felüdít, maga is felüdül. (Péld 11,25)

A minap az esti híradó egy fiatal lány megmentéséről számolt be, akit
vadul kavargó árhullám ragadott magával. A fiatal riporter lelkesen
tudósított az eseményről, amelyet még érdekesebbé tett az a csodálat,
amivel a tudósító a lányt kimentő fiatalember elszántságáról beszélt.
Hősünk csak egy átlagos úszó volt, és mindent kockára tett, amikor a
dühöngő áradatba vetette magát. Bátor, önfeláldozó tettét megcsodálva,
felmerül bennünk a kérdés, mi késztette erre a cselekedetre?
A mai világban nagyon sok szükségben lévő kiált felénk. Szeretnék
felkelteni figyelmünket, bár ez sokkal kevésbé drámai módon történik,
mint mondjuk az árvízből való embermentés. A Szentírás arra tanít, hogy
legyünk könyörületesek és szolgáljunk szeretettel mások felé. Csak
körbe kell néznünk, hogy meglássuk a lehetőségeinket, embertársaink
felé való szolgálat állandó szükségességét. Abban az áldásban és
kiváltságban lehet részünk, hogy saját magunkat erőforrásainkkal együtt
odaszánhatjuk az Isten országának építésére. Odaadásunk sokszor azt is
jeleni, hogy kinyilvánítjuk megbocsátásunkat és nagylelkűségünket a
szükségben lévők felé, és bátorítva segítő kezet nyújtunk a fájdalomtól
szenvedőknek. Bármit is adunk, gesztusunk mindig Isten szeretetéről
beszél.

Imádság: Segíts Istenünk, hogy az egymás iránti szeretetben a te
szolgáid maradhassunk, és mindig adakozó szívvel forduljunk a sérült
világ felé. Ámen.

Krisztus nevében szolgálunk másoknak.
Walter Maris (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK A SÉRÜLT VILÁGÉRT!