Csendes Percek április 19.

csendespercek at lists.ghost.hu csendespercek at lists.ghost.hu
2008. Ápr. 19., Szo, 03:41:05 CEST


                      2008. április 19. szombat                       

Zsolt 91.

1 Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
2 az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
3 Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
4 Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és
páncél a hűsége.
5 Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,
6 sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.
7 Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor
sem ér el.
8 A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
9 Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,
10 nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
11 Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,
12 kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
13 Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és
a tengeri szörnyet.
14 Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri
nevemet.
15 Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban,
kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.
16 Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.

                            NEM EGYEDÜL
                             

Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen
ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük,
a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el.
(Ézs 42,16)

Egyszer munkaügyben kellett elutaznom Dél-Koreába. Nem tudtam se
olvasni, se beszélni koreai nyelven. Sőt a legtöbb koreai, akivel
találkoztam, az angol kiejtésemet sem értette. Nagy kihívás előtt
álltam a kommunikációt illetően, s a helyzetemet még ironikusabbá tette
az, hogy a telekommunikációban dolgoztam. Egy alkalommal egyedül
kellett elutaznom a kétszáz kilométerre lévő fővárosba, Szöulba. Nagyon
aggódtam.
Isten azonban válaszolt az imáimra: éreztem, ahogy biztat, hogy ne
féljek, nem vagyok egyedül. Egy fiatalember - aki valahogyan ráérzett
kiszolgáltatottságomra - rám mosolygott. Rögtönzött jelnyelvet
használva segített abban, hogy megvegyem a vonatjegyet, és szólt a
vonaton, amikor le kellett szállnom. Soha nem fogom elfelejteni a
mosolyt az arcán és azt, ahogyan ráérzett, mire van szükségem.
Mikor küldött Isten hozzánk angyalt, hogy vezessen, bátorítson,
vigasztaljon?

Imádság: Istenünk, köszönjük a szeretetedet, és hogy vezetsz minket,
bárhol is legyünk a világban. Ámen.

Keressük Istent az emberekben, bárhol is vagyunk!
Roland Rink (Gauteng, Dél-Afrika)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ISMERETLEN HELYEN UTAZNAK!


További információk a(z) Csendespercek levelezőlistáról