Csendes Percek április 15.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2008. április 15. kedd                        

2Kor 4,8-18.

8 Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk,
de nem esünk kétségbe; 9 üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak,
letipornak, de el nem veszünk; 10 Jézus halálát mindenkor testünkben
hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. 11 Mert
életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus
élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. 12 Azért a halál bennünk
végzi munkáját, az élet pedig bennetek. 13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz
a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi
is hiszünk, és azért szólunk! 14 Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta
az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé
állít veletek együtt. 15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem
sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. 16
Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a
belső emberünk mégis megújul napról napra. 17 Mert a mi pillanatnyi
könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget
szerez nekünk, 18 mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a
láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig
örökkévalók.

                            RENDELT IDŐ
                             

Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók
ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (2Kor 4,18)

Régebben sok mindent szerettem csinálni: vásárolgatni, kézimunkázni.
Hímeztem ajándékokat a barátaimnak és asztalterítőt otthonra. Szerettem
a gyülekezetemet, a vasárnapi iskolai csoportomat és a barátaimat az
imaközösségünkben. Nyolc hónappal ezelőtt azonban egy agyvérzés
megváltoztatta az életemet. Sokkal gyengébb vagyok, és oxigénpalackra
van szükségem. Az izületi gyulladás miatt a fésülködés vagy egy ceruza
használata is komoly gondot okoz. 76 éves vagyok, és az időm nagy
részét otthon töltöm.
Habár Isten úgy teremtett minket, hogy ragaszkodjunk az élethez, terve
nem az, hogy örökké ezen a földön éljünk. Sok mindent elvesztettem, ami
valaha kedves volt számomra, de nagyon sok mást kaptam helyettük. A
Prédikátor emlékeztet minket arra, hogy "mindennek megszabott ideje
van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt... megvan az ideje a
megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak." (Préd 3,1.6)
A kor és a tehetetlenség segít, hogy elengedjük ezt az életet, és
örömmel várjuk az eljövendőt.
Választhatunk, hogy az életünk hátralévő napjaiban a múltat siratjuk,
vagy Isten akaratát keressük.

Imádság: Urunk, köszönjük állandó jelenléted ígéretét. Bármit hozzon is
a nap, tudjuk, te itt vagy velünk. Ámen.

A szívem a látható vagy a láthatatlan dolgokra figyel?
Betty J. Clelland (Oklahoma, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK AGYVÉRZÉSÜK VOLT!