Csendes Percek április 1.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2008. április 1. kedd                         

JSir 3,22-26.

22 Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
23 minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!
24 Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.
25 Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz.
26 Jó csendben várni az ÚR szabadítására.

                         ISTEN GONDOSKODIK
                          

Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! (JSir 3,22-23)

Egy csípős, hideg decemberi reggelen történt Minnesotában. Korán
keltem, hogy elkészüljek, és munkába induljak. Már korábban megmondtam
a főnökömnek, hogy úgy tervezem, év végén nyugdíjba megyek. A szívem
tele volt aggodalommal, hogyan fogunk kijönni korlátozott bevételemből
a nyugdíjba vonulásom után. Egy csésze kávéval a kezemben kinéztem a
konyhaablakon. A kora reggeli napfény szikrázóan csillogott hátsó
kertünk vastag hótakaróján.
Egy pillanatra magával ragadott a látvány nyugodt szépsége, mikor a
kerítésünk túlsó végéről felfelé kacskaringózó párafelhőre lettem
figyelmes. Egy, a kerítés közelében ücsörgő magányos nyuszi lehelete
volt. A nappal szemben ülve lehajtotta a fejét, hogy felszedegessen
valami szétszóródott dolgot a hóról. Békésen rágcsálta, amit éhsége
csillapítására talált. Hirtelen rádöbbentem, hogy a saját
szükségleteimről is Isten fog gondoskodni, ha bízom benne, és
aggodalmaimat, terheimet rá bízom. Hirtelen elillant a félelmem, s a
szívem megtelt reménnyel és hálával.

Imádság: Segíts minket, Urunk, hogy bízzunk benned, és aggodalmainkat,
terheinket neked adjuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus nevében kérünk.
Ámen.

Isten életre hívott minket, és továbbra is gondoskodik rólunk.
Ebenezer R. Vedamuthu (Oregon, USA)

IMÁDKOZZUNK A NYUGDÍJBA VONULÓKÉRT!