Csendes Percek szeptember 17.

2007. Sze. 17., H, 03:41:02 CEST

                      2007. szeptember 17. hétfő                      

Zsolt 103,1-5.15-22.

1 Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!
2 Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
3 Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
4 megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.
5 Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.
15 Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező
virága.
16 Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet
felismerni.
17 De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még
az unokáikkal is;
18 azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek
teljesítésével.
19 Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen
uralkodik.
20 Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek
parancsát, és hallgattok parancsszavára!
21 Áldjátok az URat, ti seregei, szolgái, akaratának végrehajtói!
22 Áldjátok az URat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik!
Áldjad, lelkem, az URat!

                          ISTEN AJÁNDÉKAI

Nincs hát jobb dolog, mint ha az ember eszik, iszik, és jól él
fáradságos munkájából. De beláttam, hogy Isten kezéből jön ez is. Mert
ugyan ki ehetik, és ki lehet vígan nála nélkül? (Préd 2,24-25)

Egyik délelőtt nagyon sajnáltam magam néhány jelentéktelen problémám
miatt. Ebédszünetben az autómmal egy tó közelében parkoltam le, ahol
kacsákat etetni és sétálni szoktak. Hiába voltam egy békés, gyönyörű
helyen, csak a saját problémáimra tudtam gondolni. Egyszer csak megállt
a közelben egy autó, és szellemi fogyatékos fiatalok szálltak ki
belőle. Lenyűgözve néztem, milyen boldogok, hogy kint lehetnek egy
ilyen csodálatos napon, és etethetik a kacsákat. Abban a pillanatban
tudtam, hogy Isten a saját önsajnálatomról beszél velem.
Ezek a fiatalok örömöt leltek Isten világának teljességében. Akkor
miért kellene nekem, akit Isten megajándékozott egészséggel, családdal,
barátokkal, jó állással, bőséges anyagi javakkal, úgy éreznem, mintha
Isten elhanyagolna?
Ezek a fiatalok örülni tudtak azon a csodálatos napon annak, amit Isten
adott nekik a tónál. Volt valamijük, ami nekem nem volt, és amit nem
lehetett pénzért megvenni.
Hálát adtam Istennek az ő áldásaiért, és emlékeztettem magam Isten meg
nem érdemelt, örökkévaló szeretetére. Boldogan mentem vissza dolgozni,
és nem önmagamra, hanem arra figyeltem, hogyan tudnám Istent dicsőíteni
az életemmel.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy hálásak tudjunk lenni a te áldásaidért.
Ámen.

A boldogságra való képesség ajándék, éljünk ezért vele!
Dan Armfield (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK A SZELLEMI FOGYATÉKKAL ÉLŐKÉRT!