Csendes Percek szeptember 14.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2007. szeptember 14. péntek                      

Zsolt 77,1-16.

1 A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.
2 Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.
3 Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom
feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.
4 Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a
lelkem. (Szela.)
5 Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.
6 Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.
7 Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt
kutatja lelkem:
8 Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
9 Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről
nemzedékre?
10 Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag?
(Szela.)
11 Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.
12 Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
13 Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.
14 Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?
15 Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a
népekkel.
16 Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.)

                             KAPASZKODÓ
                             

Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. (Zsolt 77,12-13)

Aznap a gyülekezetben csoportot vezettem, néhány adminisztratív munkát
pedig sikeresen befejeztem, így hát az Istennek való szolgálat jó
érzése tette széppé a napomat. Jól elfáradva elsuttogtam az esti
hálaadó imát az ágyban: "Köszönöm Istenem, azt az élményt, hogy
használhattál a mai napon, hiszen a szolgálat nem minden napja tartozik
a legfelemelőbb élmények közé." Lelkészfeleségként jól tudtam ezt, és a
bibliakör vezetőjeként is úgy tapasztaltam, hogy nem minden nap
egyformán sima. Emlékszem kudarcot vallott gyülekezeti
kezdeményezésekre, csalódást okozó emberekre, és az elmaradhatatlan
aggódásra, vajon lesz-e elég önkéntes segítő a programunkhoz.
Ezen az estén hirtelen rájöttem a jó napok egyik céljára: kapaszkodót
adnak számunkra a rossz napokra! A 77. zsoltár írója tudta ezt. A
nyomorúság miatti kesergéssel kezdi, de ez hamarosan átcsap Isten
hűségéért való hálaadásba.
Az embert próbáló idők is lelki növekedéshez vezethetnek. De ha Istenbe
vetjük bizalmunkat, minden helyzetet könnyebb elhordozni.

Imádság: Köszönjük Istenünk, hogy életünk minden eseménye a te céljaid
szerint, és javunkra alakulhat. Segíts, hogy mindig a te hűségedbe
kapaszkodjunk. Ámen.

Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt
103,2)
Karen Morerod, (Kansas, USA)

IMÁDKOZZUNK A LELKÉSZFELESÉGEKÉRT!