Csendes Percek szeptember 9.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2007. szeptember 9. vasárnap                     

Lk 22,14-20.

14 Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett Jézus az apostolokkal
együtt, 15 és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem
előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. 16 Mert mondom nektek,
hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem
teljesedik ez az Isten országában." 17 Azután vette a poharat, hálát
adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között. 18 Mert
mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből,
amíg el nem jön az Isten országa." 19 És vette a kenyeret, hálát adott,
megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek
adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." 20 Hasonlóképpen vette
a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új
szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.

                           LELKI KÖZÖSSÉG
                           

A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert
ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. (Zsid 13,16)

Amikor a segédlelkész kihirdette, hogy az úrvacsora jegyeit majd
mindnyájan egyszerre fogjuk venni, én éppen nem figyeltem. Így történt,
hogy amikor a kis üvegpohárkámat megtöltötte, mindjárt ki is ittam,
ahogyan azt korábban tettük. Meglepve láttam, hogy a szomszédaim
továbbra is a kezükben tartják poharaikat, és várják a lelkész szavát.
Ekkor tudtam már, hogy elrontottam a dolgot. Csak egy kis hiba volt ez
persze, de nagyon zavarba jöttem.
Mellettem baloldalt Beverly ült, akivel egy bibliakörbe járunk. Látta,
mi történt, és habozás nélkül áttöltötte pohara tartalmának felét az
enyémbe. Így amikor a lelkész szavai felhívtak az úrvacsorai szent jegy
együttes vételére, én is csatlakozhattam a többiekhez.
Ez az apró baráti figyelmesség az egyház szerepéről fontos leckét
tanított meg nekem. Istennel való bensőséges kapcsolatunk erősödik, ha
továbbadjuk azt a hívők közösségében. Sőt, ezen felül, amikor készek
vagyunk életünket mások szolgálatára szentelni, semmit sem tartva
vissza, akkor visszatükrözzük Isten szeretetét, aki mindent odaadott
érettünk.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy az úrvacsorában átéljük a veled és
egymással való igaz közösséget. Ámen.

Akkor vagyunk igazi egyház, ha megosztjuk egymással, amink van.
Paul Williams (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK NINCS BARÁTJUK!