Csendes Percek szeptember 2.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2007. szeptember 2. vasárnap                     

2Kir 2,1-12.

1 Amikor közeledett Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta
fiának, Salamonnak: 2 Én már elmegyek azon az úton, amelyen minden
földi ember elmegy. Légy erős, légy férfi! 3 Tartsd meg, amit Istened,
az ÚR rád bízott! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit,
parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes
törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel és mindenütt,
ahová fordulsz. 4 Akkor beteljesíti az ÚR a nekem adott ígéretét,
amikor ezt mondta: Ha vigyáznak fiaid útjukra, és állhatatosan előttem
járnak teljes szívvel és teljes lélekkel, akkor nem vesznek ki utódaid
Izráel trónjáról. 5 Te is tudod, mit követett el ellenem Jóáb, Cerúja
fia, mit tett Izráel két hadseregparancsnokával, Abnérral, Nér fiával
és Amászával, Jeter fiával, amikor meggyilkolta őket; mert úgy ontott
vért béke idején, mintha háború lett volna, és úgy mocskolta be vérrel
dereka övét és lába saruját, mintha háború lett volna. 6 Bánj vele
bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy békében megőszülve jusson a
halottak hazájába. 7 De a gileádi Barzillaj fiaival bánj szeretettel!
Legyenek azok között, akik asztalodnál étkeznek, mert ők is mellém
álltak, amikor testvéred, Absolon elől menekültem. 8 Itt van még
melletted a benjámini Simei, Gérá fia Bahúrimból, aki gyalázatosan
szidalmazott, amikor Mahanaimba mentem. Ő ugyan elém jött a Jordánhoz,
ezért megesküdtem az ÚRra, hogy nem öletem meg fegyverrel. 9 Te azonban
ne hagyd őt büntetlenül! Bölcs ember vagy te, és tudod, mit kell
tenned, hogy ősz fejét vérbe borítva juttasd a halottak hazájába.
10 Azután pihenni tért Dávid őseihez, és eltemették Dávid városában. 11
Dávid negyven évig uralkodott Izráelben. Hebrónban uralkodott hét évig,
Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott. 12 Azután Salamon ült
apjának, Dávidnak a trónjára, és uralma nagyon megerősödött.

                           A VÉGSŐ BÚCSÚ
                            

Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is
fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül,
többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. (Róm 6,8-9)

Fölkészülhetünk valaha is szeretteink halálára? Egészen apám halálának
közeledtéig azt hittem, hogy igen. Habár törékeny testét figyelve
láttam, ahogy lassan elfogy, mégis küzdöttem, hogy szavakba tudjam
önteni gondolataimat. Hogyan mondhatnám el, hogy ő milyen sokat
jelentett nekem? Behunytam a szemem, remélve, hogy olyasmit tudok
mondani, ami megvigasztalja. Ehelyett a múlt szép emlékei tolultak
elém. Elmosolyodtam, kinyitottam a szemem, és kezdtem elmesélni neki,
miért is volt az élete olyan különleges számomra. Mosolygott, még
nevetett is néha azon, amit mondtam. Egy percre az elmúlt jó időkbe
kapaszkodtunk, a jelen sivársága ellenére.
Szeretteink életének ünneplése Isten különleges adománya. Isten
megengedte Elizeusnak, hogy sétáljon és beszéljen Illéssel, mielőtt egy
tüzes harci kocsi elválasztotta őket (2Kir 2,1-13). Végső búcsút venni
fájdalmas, de mindazok, akik Krisztusban halnak meg, csak átmenetileg
válnak el szeretteiktől. Mert Krisztus él, így mi is élni fogunk. Ez a
hívő reménysége a halál idején.

Imádság: Urunk, segíts elengedni szeretteinket szerető kar-jaidba. Add,
hogy elhiggyük, újra látni fogjuk őket. Ámen.

A szeretet erősebb, mint a halál! (Énekek 8,6)
Lessie Harvey (Maryland, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI EGY SZERETETT SZEMÉLY HALÁLÁVAL NÉZ SZEMBE!