Csendes Percek október 28.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2007. október 28. vasárnap                      

2Kor 3,17-4,7.

17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 18 Mi
pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr
dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke
által dicsőségről dicsőségre.
1 Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat
nyertünk, nem csüggedünk el, 2 hanem elvetjük a szégyenletes titkos
bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten
igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden
ember lelkiismeretének az Isten előtt. 3 Ha pedig nem elég világos a mi
evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. 4 Ezeknek
a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így
nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát,
aki az Isten képmása. 5 Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus
Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. 6 Isten
ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő
gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten
dicsőségének ismerete Krisztus arcán.
7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt
Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak.

                          LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE
                          

Kit akar ez a tudományra tanítani? Kivel akarja a kijelentést
megértetni? ... Ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály,
itt egy kicsi, ott egy kicsi! (Ézs 28,9-10)

Nyolcéves koromban meg akartam tanulni zongorázni, de a szüleim nem
tudták finanszírozni a zeneórákat. Amikor a lányom már három éve
zongorázott, a tanára felajánlotta, hogy engem is tanít. Reméltem, hogy
felnőttként gyorsabban tanulok, mint a gyermekem. Ehelyett keresnem
kellett a hangokat a zongorán, a helyes ujjrendet gyakoroltam, és
skáláztam. Lassan tanulok, lépésről lépésre, mint egy gyermek.
Érett hívőként néha úgy gondolom, hogy könnyű lesz változtatni rossz
hozzáállásomon, vagy helytelen magatartásomon, amire a Szentlélek
rámutat. Ezzel szemben riadtan fedezem fel, hogy megváltozni kemény
munka; lépésről lépésre kell haladni. Isten azonban velem együtt
dolgozik.
Amikor valami újat tanulok, kis erőfeszítéseket teszek, nevetek
hibáimon, majd újra megpróbálom. Isten kegyelme és türelme végtelen,
tehát nincs mitől félnem ebben a folyamatban. Ugyanúgy, ahogy
megtanultam énekeket lejátszani a zongorán, tanulgatom, hogyan tudnék
úgy megváltozni Isten segítségével, hogy jobban visszatükrözzem az ő
arcát a világban.

Imádság: Istenünk, segíts lépésről lépésre tőled tanulni, és bízni
benned, hogy elvégzed munkádat bennünk. Ámen.

Ha engedjük Istennek, hogy tanítson, akkor egyre inkább Krisztusra
hasonlítunk majd.
Donna Fujimoto (Kalifornia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK VALAMI ÚJAT TANULNAK!