Csendes Percek november 22.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2007. november 22. csütörtök                     

1Móz 7,11-24.

11 Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén,
fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, és megnyíltak az
ég csatornái. 12 Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre. 13
Még azon a napon bement Nóé és Nóé fiai, Sém, Hám és Jáfet, Nóé
felesége és fiainak három felesége a bárkába, 14 és velük együtt
mindenfajta élőlény, mindenféle állat és mindenféle csúszómászó, amely
csak csúszik-mászik a földön, mindenfajta repdeső állat, madarak és
szárnyasok. 15 Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába mindenféle
élőlényből. 16 Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan
Isten parancsolta. Az ÚR pedig bezárta Nóé után az ajtót. 17 Amikor már
negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz,
hogy elbírta a bárkát, és az fölemelkedett a földről. 18 A víz egyre
áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. 19 A
víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb
hegyeket is az ég alatt. 20 Sőt tizenöt könyöknyit áradt a víz azután,
hogy elborította a hegyeket. 21 Elpusztult minden test, amely a földön
mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden féreg és minden
ember. 22 Minden meghalt, aminek az orrában élet lehelete volt, ami a
szárazföldön élt. 23 Eltörölt Isten minden élőt, amely a föld színén
volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt
a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. 24
A víz százötven napig áradt a földön.

                           BŐSÉGES ÁLDÁS
                            

Ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember
miatt... és nem írtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.
(1Móz 8,21)

A folyamatos esőzések szinte megbénították régiónkat. A víz elmosta a
házakat, a leomlott hidak akadályozták a közlekedést. Sokan attól
féltek, hogy belefulladnak az árvízbe. A családi esti imádság alatt
gyermekeink arcára a félelem ült ki.
Gyermekeinkben azért támadt a félelem érzése, mert közel lakunk a
cunami által veszélyeztetett területhez, tudomást szereztünk a
legutóbbi földrengésekről Észak-Indiában, az északnyugat-indiai
árvizekről és az amerikai hurrikánokról is. A fiam arra kért, hogy
biztosítsam arról, hogy Isten Nóénak tett ígérete ma is áll, tehát soha
többé nem fogja özönvízzel elpusztítani a földet. Ahogy azt imádkoztuk:
"a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma", egy új nap és a
mindennapi kenyér is értékessé vált, és nem vettük természetesnek
többé.
A tiszta víz, a napfény, az otthonunk és egészségünk igazi értékére
sokszor csak akkor döbbenünk rá, ha elvesztésüktől tartunk. Isten
gazdag áldásai ösztönözzenek hálára minket mindazért, amink van, és
érezzük át azok nehézségeit, akiknek mindez nem adatott meg. Adjunk
hálát Istennek minden új napért, minden lélegzetvételért, és minden
ételért.

Imádság: Úr Jézus, köszönjük az élet csodálatos ajándékát, minden új
napot és áldást, amit egy-egy új nap hoz. Ámen.

Szakítsunk ma is időt a hálaadásra!
Leena Vijaykumar (Karnataka, India)

IMÁDKOZZUNK A KATASZTRÓFÁTÓL TARTÓ GYERMEKEKÉRT!