Csendes Percek november 16.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2007. november 16. péntek                       

Zsid 12,1-11.

1 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz
körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket
megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő
pályát. 2 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki
az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a
keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. 3 Gondoljatok rá, aki
ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy
lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.
4 Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig,
5 és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól:
"Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd
téged, 6 mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz
mindenkit, akit fiává fogad." 7 Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy
bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem
fenyít az apja? 8 Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki
részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. 9 Azután: testi apáink
fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal
inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? 10 Mert ők
rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra
teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. 11 Pillanatnyilag ugyan
semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később
azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik
megedződtek általa.

                       SZERETŐ FIGYELMEZTETÉS
                       

Mivel ő, a szent hívott el titeket, magatok is szentek legyetek egész
magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: "Szentek legyetek, mert én
szent vagyok." (1Pt 1,15-16)

Az általános iskolából útban hazafelé egyszer elloptam egy szemeteskuka
fedelét. Az út hátralévő részén azt játszottam, hogy láthatatlan
sárkányok szájából tüzet térítek el, és a kedvenc képregényhőseimhez
hasonlóan láthatatlan gazfickókkal harcolok. Hazatértemkor úgy tűnt,
apámnak nincs fantáziája, mert egészen más felfogása volt a lopásról.
Visszagyalogoltunk, és visszatettem a kuka fedelét a helyére.
Akkoriban nem tetszett apám hozzáállása, de ma már egyetértek vele.
Világos, hogy a legjobbat akarta nekem: nem akarta, hogy tolvajjá
váljak. Másképp is gondolkodhatott volna, vagy megtehette volna, hogy
nem kísér vissza. Végül is csak egy szemetes-fedél volt. De ő azt
akarta, hogy becsületes ember legyek.
Gondoljunk arra, hogy Mennyei Atyánk sokkal inkább gondunkat viseli. A
világmindenséget teremtő Isten a szentségre akar tanítani minket, és
meg szeretne szentelni bennünket. Ez néha sajnos fájdalmas folyamat. De
jó hír, hogy amint elfogadjuk Isten szerető figyelmeztetéseit, ő a
megigazulás békességes gyümölcsével fizet. (Zsid 12,11)

Imádság: Istenünk, köszönjük azokat, akiket életünkben mellénk
helyeztél, hogy felelősségre tanítsanak. Ámen.

Hogyan növekedek a szentségben?
Paul D. Williams (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK A SZERETŐ SZÜLŐI ÚTMUTATÁST NÉLKÜLÖZŐ GYERMEKEKÉRT!