Csendes Percek november 2.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2007. november 2. péntek                       

Ézs 43,1-7.

1 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel:
Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak
el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!
Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.
4 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért
embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.
5 Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet,
és napnyugatról összegyűjtelek.
6 Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide
fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről,
7 mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem,
formáltam és alkottam.

                       ISTEN ISMERETLEN ÚTJAI
                       

Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem
az én utaim - így szól az Úr. (Ézs 55,8)

Apám halálát követően anyám is beteg lett. Heti három alkalommal
művese-kezelést kapott. Az idő múlásával súlyosabb tünetek is
mutatkoztak, s egészsége teljesen megromlott. Öt évvel később, hosszú
szenvedés után rákban meghalt.
Kíváncsi voltam, miből merített erőt akkoriban. Nem úgy tűnt, hogy
elfogadta volna bizonyságtételemet, nem láttam, hogy hitt volna. Halála
előtt egy hónappal azonban csodálatos dolog történt. Megengedte, hogy
imádkozzak vele, és személyes Megváltójaként fogadta el Jézust. Nem
tudom, előtte mi lakozott szívében és elméjében, de hálás voltam, hogy
az utolsó pillanatban megragadta Isten kegyelmét, és ennek én is tanúja
lehettem.
Később, a holmija között találtam egy papírlapot, amin ez állt: "Nehéz
és ijesztő egyedül végigjárnom az utolsó utamat. Tudom, elesek, de fel
is kelek, erőtlen leszek, de meg is erősödöm majd. De mindig Veled -
köszönöm, Uram!"
Rájöttem, hogy bár mindebből akkor semmit sem láttam, Isten
felkészítette őt élete utolsó, és legfontosabb harcára. Ez újra
rádöbbentett arra, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Imádság: Istenünk, segíts bizonyságot tenni rólad azoknak, akikkel
találkozunk. Add, hogy felismerjük, te sokféle módon munkálkodsz és
hívsz magadhoz embereket, még ha mi nem is látjuk azt. Így bízzuk rád
szeretteinket is. Ámen.

Ha mi nem is látjuk, Isten munkálkodik szeretteink életében.
Daniel Topalski (Pleven, Bulgária)

IMÁDKOZZUNK A CSALÁDTAGJAINKÉRT!