Csendes Percek május 22.

csendespercek at lists.ghost.hu csendespercek at lists.ghost.hu
2007. Május. 22., K, 03:41:02 CEST


                         2007. május 22. kedd                         

ApCsel 10,9-35.

9 Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter
déltájban felment a ház tetejére imádkozni. 10 Közben azonban
megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett,
11 és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz
hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. 12 Benne
volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég
mindenféle madara. 13 Ekkor hang hallatszott: "Kelj fel, Péter, öld és
egyél!" 14 Péter azonban így szólt: "Semmiképpen nem, Uram, mert soha
nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant." 15 De másodszor is
szólt hozzá a hang: "Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd
tisztátalannak." 16 Ez pedig három ízben is így történt, és azután az
egész azonnal felemelkedett az égbe.
17 Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás,
amelyet látott, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza
után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, 18 és bekiáltva érdeklődtek,
hogy ott van-e szálláson Simon, akit Péternek is hívnak. 19 Amíg Péter
a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: "Íme, három férfi
keres téged: 20 kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne
tétovázz, mert én küldtem őket!" 21 Péter tehát lement a férfiakhoz, és
így szólt hozzájuk: "Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben
jártok itt?" 22 Azok így feleltek: "Kornéliusz százados, igaz és
istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy
szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába,
és hallgassa meg, amit te mondasz." 23 Erre Péter behívta, és vendégül
látta őket.
Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is
vele tartottak néhányan. 24 A következő napon megérkeztek Cézáreába,
Kornéliusz pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy
várta őket. 25 Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment,
lábához borult, és imádni akarta. 26 Péter azonban felemelte, és így
szólt hozzá: "Állj fel, én is ember vagyok!" 27 Amikor beszélgetve
bement vele, sok embert talált ott összegyűlve. 28 Ekkor így szólt
hozzájuk: "Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel
kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta,
hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak.
29 Ezért el is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most
pedig hadd kérdezzem meg: miért küldtetek értem?" 30 Ekkor Kornéliusz
így szólt: "Négy nappal ezelőtt körülbelül ebben az órában, délután
három órakor imádkoztam, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő
ruhában; 31 és azt mondta: Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált,
és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten előtt. 32 Küldj el tehát
Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is hívnak. Ő Simon tímár
házában van megszállva a tengerparton. 33 Nyomban elküldtem tehát
hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk az
Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr."
34 Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: "Most kezdem igazán
megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, 35 hanem minden nép
között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik."

                        ISTEN ELŐTT ÉRTÉKES
                         

Isten nem személyválogató. (Róm 2,11)

Néha azon gondolkodom, számítok-e én valamit az Isten előtt. Ha a világ
mértéke szerint nézem magamat, értéktelen vagyok. Nincs jól fizető
állásom, mozgássérült vagyok, és egy olcsó bérlakásban lakom. Szerény
fizetésemből és segélyből élek, nincs nagy összegű bankszámlám. A
társadalom szemében - mondhatnám azt is - kudarc az életem, nyugodtan
kivetettnek érezhetem magam.
De amikor értéktelennek és feleslegesnek tekintem magam, elolvasom a
Róm 2,11-et: "Isten nem személyválogató." Ha elgondolkodom az ige
fényében, azt látom, hogy az életben elfoglalt pozíciómtól függetlenül
Isten szemében ugyanannyit érek, mint bárki más ezen a világon.
Értékünket Isten nem a fajunk, pénzügyi helyzetünk, életkorunk, nemünk
iskolázottságunk vagy egészségi állapotunk alapján állapítja meg.
Fontosak vagyunk az örökkévaló Isten számára, aki teremtett bennünket,
és úgy szeret, hogy elküldte Jézus Krisztust minden ember bűneiért.
Amikor az értéktelenség tudata megkörnyékez, emlékezhetünk, hogy Isten
számára értékesek vagyunk.

Imádság: Úr Jézus Krisztus, köszönjük, hogy úgy tekintesz ránk, mint
akik szeretetedre érdemesek vagyunk. Segíts, hogy mi is hasonlóképpen
lássunk másokat. Ámen.

Becsüljük egymást, mert Isten is megbecsül bennünket.
Sheila Hicks (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK A SÉRÜLT EMBEREKÉRT!


További információk a(z) Csendespercek levelezőlistáról